Pár egynapos túra erejéig már jártunk a Karancs-Medvesben, most azonban e négy nap alatt átfogóbb képet kaphattunk e gyönyörű hegységről. 22-en voltunk, aki mindenhová eljött, az összesen több mint 60 km-t gyalogolt 1635 méter szintkülönbséggel.

09.24. csütörtök

Most nem utaztunk nagyon messze, így a szobák elfoglalása után már fél tízkor indultunk túrázni. Szállásunktól alig 500 méterre kezdődik a Zagyva-forrásvidéke. Tulajdonképpen az első forrás nem is itt ered, hanem az István-tárnában, de ennek nincs szabad kifolyása, a környező települések ivóvízellátását szolgálja. Több forrás összeáll egy kis patakká, melyet többször kereszteztünk Zagyvafő felé menet. Nagyon változatos volt a táj, sok kis völggyel, bükkössel. Zagyvafőre érve irányt és jelzést váltottunk.

Laza emelkedők után Boszorkánykő előtt igen meredekre váltott az út. A szabálytalanra töredezett bazaltoszlopok tetején ragyogó körpanorámát engedő sziklaplató alakult ki. Egy pontról ráláttunk a közelben lévő Salgó várára, de még Somoskő várára is. Ijesztő volt, hogy a Salgó várához még további emelkedővel lehet feljutni, de félelmünk alaptalan volt, mert arra már nem volt olyan meredek az út, simán ott termettünk.

A XIII. században épült, és a XV. sz-ban megerősített várat a szécsényi bég csellel vette be. 1593-as visszavétele után már végleg megszűnt hadászati jelentősége. Itt is megcsodáltuk a gyönyörű kilátást, majd továbbindultunk. A zöld és piros jelzésen jutottunk a felújítás alatt lévő Dornyay-turistaházhoz, onnan Salgóbányán át szálláshelyünkre. 12 km-t mentünk 438 m szintkülönbséggel. A napból vacsora és esti csevej volt már csak hátra.

09.25. péntek

Reggeli után közvetlen a szállásukról indultunk. Először a Medves-fennsík széléig enyhén emelkedő úton értünk fel, majd egy nagyon szép kilátóhelyen megálltunk pihenőre. Innen már egész közelinek tűnt Somoskő vára, pedig annak eléréséig még 3,5 km-t kellett megtennünk. Közben elhaladtunk a Kőpark mellett, amelyben hatalmas sziklák láthatóak ismertető táblával. A vár alján benéztünk a Petőfi-kunyhóba, majd lehetőség nyílt a vár megtekintésére, no meg az igazi csoda, az íves bazaltorgonára, kőtengerre is.

Somoskőt elhagyva a Balassi-pihenőnél ebédeltünk, bekukkantottunk a Petőfi-forrásnál (sajnos már kiszáradt) lévő pihenőhelyre. Eresztvény szélén egy békalencsével benőtt kis tónál rátértünk a felhagyott bányákat érintő tanösvényre. Állandóan le-föl libikókázva végigjártuk a Nagy-, Margit-, Közép- és a Tavas-bányát is. Ez utóbbi után a Kis-bányánál kiderült, hogy ketten valahogy elmaradtak tőlünk. A térerő hiánya is nehezítette megkeresésüket, de végül ők bicikliúton visszamentek Somoskőre, onnan pedig busszal Salgóbányára. Mi pedig továbbra is szép utakon, kisebb kőfejtők mellett értünk haza. Napi adag: 16,3 km, 436 m szintkülönbség.

09.26. szombat

Erre a napra borzasztó időt jósoltak - különösen a délelőtti órákra - szakadó esővel, viharos széllel, lehűléssel. Ezért se nagyon kapkodtuk el az indulást, 10 órára terveztük azt. Az eredeti terv szerint a Karancs-kilátóhoz és a Margit-kápolnához mentünk volna Somoskőújfaluból, de helyette egy rövidebbet találtam ki. Közben házigazdánk ajánlott egy lehetőséget, hogy nézzük meg az István-tárót. Ebben a tíz kilométer hosszú alagútban több mint 700 méteren hatoltunk be a hegy belsejébe, ahol egy nagy vízhozamú forrás van. Nem volt sétagalopp az út, még ilyen alacsonyak mint én is vagyok, képesek voltak beverni a felűket, ha nem hajoltak le eléggé.

Míg benn voltunk a bányában, elállt az eső. 14-en túrázni indultunk, a többiek Salgótarjánba utaztak be, és ott a Bányamúzeumot nézték meg. Szóval mi elindultunk. Nem is volt nagyon hideg, köd volt helyette, de az is inkább csak Salgóbánya belterületén. A Salgóvár-alján értünk el a Tatár-árok közelébe. Ez egy nagyon látványos mély völgy és Salgótarján szélén ér véget. Odafelé a Z+, visszafelé pedig a Z sáv jelzésen haladtunk. Vissza a Salgó várát elkerülő jelzetlen, de erdei tornapályának használt úton mentünk. Megnéztük a Geocsodák Házát, ahol a környék ásványtani és turisztikai látnivalóit mutatták be (egy kisfilmen is), de itt volt emlékszobája a faluban született Zenthe Ferencnek és Komlóssy Erzsébetnek is. A gyalogtáv10 km volt, 306 m szintkülönbséggel.

09.27. vasárnap

Összepakoltunk, megreggeliztünk, majd kocsival Karancsberénybe utaztunk. Van ott egy kemence építve, ahol különböző falusi eseményeket szoktak tartani. Itt parkoltunk le az autókkal. A Z négyszög jelzésen hagytuk el a falut. Már az erdőben két határőr állt az út szélén, de csak azt kérdezték, merre megyünk. 100 méter szintemelkedéssel felértünk az országhatáron futó Északi Zöld nevezetű turistaútra. Ezen a Hegyes-hegy oldalában értünk fel a 2015-ben épült Lipovány-(Romhánypusztai) kilátóhoz. A kifogástalan állapotú kilátóról - különösen Szlovákia felé - nagyon jó a panoráma. Egy hosszabb lejtő, és egy rövidebb, de erősebb emelkedő után értünk utunk legmagasabb pontjára, a 391 m magas Nagy-Hallgatagra. Az Északi Zöld itt elkanyarodik, mi pedig jelzetlen úton a csak papíron létező Z+ jelzésű útra értünk. Négy éve nejemmel ugyanezt a Z+ jelzésű utat kerestük Ipolytarnócon, de már akkor se lehetett megtalálni. Most is csak elvétve láttunk egy-egy halvány jelet. GPS nélkül itt esély se lenne a túrázásra. Utunk végéig még volt egy pár nagyobb lejtő és emelkedő. Az erdőből kiérve előttünk volt Karancsberény, majd hamarosan a kocsikhoz értünk. 14 km-t gyalogoltunk 455 m szintkülönbséggel.