Ha július, akkor éjszakai túra. Ez a hagyomány alakult ki nálunk a várható forróság miatt. Ezúttal 28-an vettünk részt rajta, köztük – nagy örömömre – két vendéggyerek is. Este 10 órakor gyülekeztünk a vasútállomáson. Ide Gödöllő és Pest felől érkeztek vonattal, aki pedig kocsival jött, az vagy Sanyiéknál, vagy nálunk tette le azt. A pesti vonat beérkezése-, és kölcsönös üdvözlések után elindultunk. A Tőzeg-tavaknál még öten csatlakoztak hozzánk, így lett teljes a létszámunk. Először felgyalogoltunk Bolnokai-dombhátra a kilátás miatt. A hold egy nagy karéja, és majdnem egész Isaszeg látható volt föntről. A gerincen továbbmentünk, majd Ilka-majoron keresztül a Malom-tavakhoz értünk. Innen egy darabig a városban vezetett utunk, majd a Kolozsvári utca végétől ismét erdőben – a Fenyves-dűlön – folytatódott utunk. A Fenyves utcánál megint lakott területre értünk, majd nemsokára megint erdő következett. A Benkovics-nyiladéknál megint kikukkantottunk az erdőből. Innen az erdőszélen értük el a Z+ jelzést, ami pár kilométeren keresztül társunk lett. A Telefon-álián mentünk tovább Szentgyörgypusztára. Kereszteztük a dányi országutat, majd ezt követően megpihentünk kicsit. Egy fasoron haladva értük el a sápi utat. Itt már célegyenesbe értünk, alig több mint két km után Sanyiékhoz értünk. Az utolsó 200 méteren a kezdődő eső nagyobb sebességet hozott ki a csapatból.

Az is hagyományos már, hogy pincéjükben gyűjtünk erőt a hátralévő szakaszra. Most is volt finom kenyér, Irénke által délelőtt kisütött friss töpörtyű, borok, ásványvíz a gyerekeknek és a kocsival jövőknek, sütemények. Az egész heti kánikula, a túra során is meglévő 27 fok miatt jobban elcsigázott volt a társaság, a hangulat máskor tán jobb volt. A vonatok indulása határozta meg a négy óra körüli asztalbontást.

A felvételeket Dalmi Éva (7-10) és Notter Béla készítette.