Lehetőséget szerettem volna adni azoknak, akik a júliusi munkán nem tudtak részt venni. Sajnos többszöri unszolás ellenére, csak négy ilyen túratárs akadt. Szerencsére voltak lelkes régiek, így összességében 12-en láttunk munkához. Hasonlóan a múltkori munkához, most is nagyon meleg volt, 34 fok (igaz akkor 37).

Reggel nyolc előtt gyülekeztünk nálunk. Egy erős férfiakból álló bozótvágó csapatot, és négy festőbrigádot állítottam fel. Itt kell megemlítenem, hogy Horváth Ágiék – tudva azt, hogy most se tudnak jönni – 08.06-án velünk előre ledolgozták ezt a napot. Sajnos Isaszeg környékén állandóan valamelyik turistaúttal ellátott területet tarvágással túrázásra alkalmatlanná tesznek. Évek óta küzdünk a tarvágás után kisarjadó akác, kanadai aranyvessző, parlagfű irtásával. A tarvágások ilyen ütemét lassan már nem tudjuk saját erőből helyrehozni. Az a fő baj, hogy még véletlenül se hagynak ott egy-egy jelzett fát, a kinövő sarjadékra pedig nem tudunk jelet festeni.

A bozótirtó csapat most a Kálvária és a Honvédsírok után vágott egy ösvényt, amit előző napokban sok akácsarj kivágásával kijelöltem (csak GPS segítségével sikerült). Munkájukat nehezítette a földön heverő rengeteg hulladék-fa, melynek nem örült a fűkasza sem. A festők közül Robi és Margó a Polgármesteri Hivatal és a Szentgyörgypuszta között, Csaba és Ica innen a Honvédsírokig a Z+ jelzést újította fel, míg Sanyi és Gyula a vasútállomástól a tarvágásig a Z sáv jelzést, Irénke és Mari pedig a P+ jelzést hozta rendbe a vasútállomástól a Szobor-hegyig. Némely újítás miatt egyes szakaszokra még vissza kell térni, de így is derekas munkát végeztek.

Munka után jött a pihenés, melyet a tavalyi évhez hasonlóan megint Sanyiék kertjében ejtettünk meg. Szalonnát sütöttünk, melyet finom friss kenyérrel, hagymával befaltunk. Bor is jutott a pohárba. Nagy élmény volt számunkra, hogy Sanyi – némi rábeszélésre - elővette gitárját, és játszott - sőt énekelt is - nekünk. Nagyon élveztük!

 

A december elejei ónos eső hazavágta környékünk szép erdeit. A Z+ turistaút megtisztítását a rádőlt fáktól még decemberben megkezdtük, a munka folytatását erre a napra terveztük be. Aztán másképp alakultak a dolgok…

Tizenketten gyülekeztünk nálunk, felszerelkezve két motoros láncfűrésszel, egy csomó ágvágó ollóval. Három kocsival mentünk, és a nagytarcsai országút mellett állítottuk le azokat. Felgyalogoltunk a péceli Látó-hegyre, itt értük el a Z+ jelzést. Isaszeg irányában indultunk, eleinte sok nyárfaágat kellett az útról félrehúzni, levágni. Nemrégiben ezen a területen még a kidőlt magasfeszültségi oszlopokról leszakadt vezetékek voltak. Mikor az erdőbe beértünk, gyanúsan jól haladtunk, egyszer kellett csak a láncfűrészt beindítani. Az történt ugyanis, hogy megelőztek, és megtisztították az utat a kidőlt fáktól. Csak sejtem, hogy a valkói erdészet tette ezt a nagy jótéteményt. Levélben kértem a munka elvégzésére őket (és a Pilisi Parkerdő Zrt-t is) még december elején, térképeket is csatoltam a levélhez, feltüntetve a nagyon veszélyes szakaszokat. Mivel válasz sehonnan sem érkezett, nem is reméltem, hogy a munkát elvégzik. Elmentünk addig a pontig, ahol decemberben abbahagytuk a munkát. Becsemegéztük Babi küldötte sajtos rudakat, majd úgy döntöttünk, ha már ilyen szépen összejöttünk, meg az idő is csodálatos, hogy kirándulunk egyet.

Először visszavittük a kocsikba a szerszámokat, majd ismét felmentünk a Látó-hegyre. Innen a Z+ jelen ezúttal Pécel felé indultunk. A gerincről leereszkedtünk a zöld jelzésig, majd azon folytattuk utunkat.  A Várhegyi-patakot elérve, annak  bal partján a Z háromszög jelzésen kezdtünk ismét felfelé kapaszkodni megint zöld jelzés irányába. Közben lementünk egy mély horhos oldalában lévő barlangot megnézni. A fennsíkra felérve balra kanyarodtunk, majd jelzetlen úton visszatértünk a gerincre, ahol még most is lógnak a vezetékek az oszlopról. Összesen 7,5 km-t gyalogoltunk.