03.02-án, szombaton már az Isaszegi Csata Emléktúrára való készülődés jegyében -  annak 30 km-es távjának Isaszeg-Pécel közti szakaszán -, munkatúrát tartottunk. Napsütéses, koratavaszi időben 33-an jöttek el.

    A túra során kisebb-nagyobb vágóeszközökkel levágtuk az útvonalba belógó gallyakat, a fakivágások során „természetesen” a turistaútvonalra dózerolt gally-hegy mellett kerülőutat képeztünk, festést javítottunk. Kísérletet tettünk az út szemétmentesítésére is, de a zsákok pillanatok alatt megteltek. Hiába minden kötelezően előírt szemétszállítás, a háztarsági szemét jó része sajnos továbbra is az erdőben köt ki. Nekem 30-40 éve azt mondták az öregek, hogy az emberek szemléletváltozásában, természet megóvásában vállalt szerepükben legalább 20 évnek el kell telnie. Nos ez az idő rég elmúlt, és csak sokkal rosszabb lett a helyzet. Már azt se mondhatom, hogy „balkáni” állapotok vannak, mert ezért joggal sértődnek meg az ott élők.

    Pécelen, a vasútállomáson volt a gyülekező, ahová Pest és Hatvan irányából vonattal érkeztünk. Örömmel láttunk új arcokat is, akiknek ez volt első próbálkozása klubunkban. Remélem, nem ment el a kedvük a túrázástól! Kicsit nehézkesre sikerült az indulás, de aztán nagynehezen elindultunk. Zöld jelzést követve, a vasúti felüljáró után a Bajcsy-Zsilinszky utcán haladva hagytuk el Pécelt. A Vár-hegy és a mezőgazdasági terület határán mentünk tovább.  Itt még nem volt munkánk, annál inkább azon a helyen, ahol a zöld háromszög jelzés balra letért a zöldről. Itt tarvágással kiirtották az erdőt, vele persze azokat a fákat is amelyeken a jelzések voltak. A kiirtott rész határán továbbvezető turistaútra  - mert hová máshová – földdel együtt rátolták a levágott gallyakat, nehogy látható legyen, merre vezet tovább az út. Megpróbáltunk egy útnyi átjárót nyitni rajta, de a körülbelül másfél méter magas kupac fele föld volt, így - lapátok hiányában - nem bírtunk vele. Helyette megtisztítottunk egy kis kerülő utat.

    Továbbhaladva a barlanghoz értünk, melyhez pár ember lemászott a meredek völgyoldalon. Sajnos ez is tele volt szeméttel. Ezután a Vár-hegyi patak mellett haladtunk egy darabig, majd onnan kikapaszkodva elértünk arra a pontra, ahol az általunk kialakított Z+ jelzés kiválik a Z sávból. Itteni traumánk: lelkes helyiek által kialakított pihenőhelyet vandálok szétverték, a szemetesnek odakészített hordó mellett még egyszer annyi szemét volt, mint benne. (Azt már csak halkan jegyzem meg: aki odakészít egy szemetes edényt, annak gondoskodni kellene annak elszállításáról is.) Egy kapaszkodó után máris a Látó-hegyen voltunk. Nevének megfelelően szép kilátás nyílt róla a Budai-hegység felé.

    Innen hazáig jobbára lefelé mentünk, de azért pár „rövid, de velős” emelkedő mindvégig akadt rajta. Csattogtak a metszőollók, egyre több jelzést is kellett javítani, főleg olyanokat, melyek a fák növekedése miatt eltorzultak. Egy szép tisztáson megebédeltünk, élveztük a napsütést. Annál rosszabbul esett tele hassal nekiveselkedni a fenyvesben lévő meredek útnak. Ezt követően jó pár kilométer laza séta következett, közben elhaladtunk a Gazda-erdő vízmű mellett is. Újabb emelkedő a péceli országút után következett, viszont már alig akadt munka, mert a turistaút széles kocsiutakon haladt.  Még két röpke emelkedővel tarkított kényelmes út, és máris az isaszegi vasútállomáson voltunk. A túratáv 13 km volt idáig.

    Negyedóra különbséggel indultak a vonatok Pest-, illetve Hatvan felé. Mindenki elérte sajátját.