A túravezető elkövette azt a hibát, hogy képzetlen, ám túrázni szerető személyemet kérte meg készítsek egy kis "beszámolót" fotókkal, míg Ő távol van a számítógéptől pár napig. Nagy kihívás ez nekem, mert a tárgyi adatbázisom nem elegendő e terjedelmes anyag megfelelő szintű továbbadásához. Tehát elmesélem. 2009 július 24-26-ig három egész napot töltöttünk a Bakonyban.

17-en indultunk el, négy autóval, Zsámbok, Isaszeg, Gödöllő, és a Budapestiek biatorbágyi csatlakozással kb 7,15-kor. Csákvár, Bodajk, Dudar útvonalon haladva tájékoztatást kapunk Bélától a túravezetőnktől, miszerint Dudaron van Éva barlang. Ennek örűltem. Körülötte nagyra fejlett csertölgyek és bükkök hívják fel a figyelmet. Útközben megálltunk az Óceánrepülők emlékműve előtt.

Itt adtam át a túravezetőnek egy közönséges sípot, amivel a népes csapatát indulásra tudja fütyülni.(Ezt korábban eldöntöttük, hogy jó lenne egy ilyen.) Már messziről magára hívta a figyelmet a 82-es út szerpentinje mellett emelkedő XIII.század eredetű gótikus építésű cseszneki vár romja. A csák nemzetiség építette, a tatárjárás után, a XV-ik százdban a Garaiéké volt, utolsó tulajdonosai az Eszterháziak voltak. 1820-ban villámcsapás érte, tűzvész rombolta le. Az állagmegőrző munkákat a mai napig is folyamatosan végzik. Itt nagyon sokat időztünk, fotóztunk, megnéztük a Kőmosó-szurdokot, majd sípszóra indultunk tovább a szálláshelyet elfoglalni Fenyőfőre.

Fenyőfő jelentése fenyővel benőtt magaslati település. Már 1237-ből származó oklevél említi "Feneufey" formában. Garai birtokba került a XV század végén, a törökök bejövetele után nem sokkal elpusztult, 1773-ban német jobbágyokkal telepítik be, majd Eszterházy család birtoka lett. 1961-ben jelentős mennyiségű bauxit mezőt fedeznek fel. Ma kb. 150 lakosa van. A tervezett túravonalra Pápalátókőre igyekeztünk volna, ha nem tévedünk el. (Nem baj van itt más látnivaló is, legfeljebb nem látjuk Pápát a kőről.) Nem haragszunk a túravezetőre, mert szóban azért mindent elmond. :), sőt Péter társunkkal üres óráiban meg is nézték ketten.

A Hódos ér irányába vettük az utat, de itt a Likas követ csak Juti és Béla látták. Nem baj 2:0 Béla javára. A Likas kő egy környezetéből elkülönített mészkőszirten található, a Z barlang túrajelzés vezet hozzá. A szirtet átlyukasztó barlang átjárható alacsony folyosó, mindkét végén 3-3 ágra szakadt. Falait nagy számban borítják gömbüstök. Bezáró kőzete eocén mészkő, hossza 18 m. Este lángos sütés volt, hadtáposunk megfelelő mennyiséggel gondoskodott rólunk.

A szombat reggel 5 órakor megkondultak a harangok a 8 méterre lévő templomtoronyban. Egyik ágyról sem esett le senki, hála az égieknek. Reggeli után Vinyére mentünk az autókkal, és elindultunk Cuha völgybe. Vinyéről tudni kell, hogy hajdanán az Eszterházy család fűrészüzeme volt itt.(Vinye Sándormajor néven) Cuha völgy szurdokához az irányt több percig kerestük, a jelzést nem találtuk , bár Béla előtte mondta, hogy folyás iránnyal ellentétes irányban kell haladni.

Végre gyönyörű uton a Cuha völgyi vasutvonal mellett haladtunk . Majd a ritka helyi vasutvonal építésének idejét mutató (1896) obeliszket láttuk meg. Porva-Csesznek-Vinyétt összekötő vasútvonal három alagúton robog át két völgyhídon átlag 37 km-es sebességgel. Az eredeti támfalakat az első világháborúban olasz hadifoglyok építették, kötőanyag nélkül. A lábazatát alámosás ellen betonküszöbökkel, kőfalazatokkal erősítették meg.

Azt hogy ettünk is és ittunk a Lovász kútból meg sem említem. A szurdokon átkelve egyik oldalról a másikra köveken és ágakon veszélyes helyzetek adódtak. Béla megcsúszott, de hadtápos társunk előző életében főnővér volt, és kitűnő szakértelemmel ellátta a sebet. Vissza a szállás felé vettük az irányt, a vezetők még megtoldották 1-2 km-rel az autóig a távot, mert azt Vinyén hagytuk. Jó volt. Késő du. kezdtünk bográcsban főzni, szorgos kezek hámoztak, daraboltak, kavartak.

Vasárnap ismét harangszóra ébredtünk, de már megszoktuk Reggeli után indulás a Cuha völgy és a barlangok látogatására. Ismét Vinyén hagytuk az autót, és most már előre megfontolt szándékkal a jó irányban jó jelzés mentén haladtunk tovább. Ez kissé izgalmasabb volt mint a tegnapi. Különösen dicséretes volt Mariann kitartása, aki lázasan is de társai segítésével átcsimpaszkodott a függőleges kőfalakon, indákba kapaszkodva, és a három lábán (bottal együtt) sikeresen megoldotta a feladatot. A Bakonyban, mint tudjuk 850 barlang található. Mi ebből kettővel találkoztunk:

• a Zsivány-barlanggal (Szinonima: Cuha-völgyi 9. sz. barlang. Bakonyszentkirály határában, a Cuha völgyének jobb oldalában, a vinyei vasúti megállótól délkeletre 950 m-re található kb. 6 m relatív magasságban, 14 m hosszú, 8 m magas, felső triász dachsteini mészkőben. Cseppkőlefolyások.)
• Remete-likkal (Szinonima: Cuha-völgyi 4. sz. barlang. Bakonyszentlászló határában, a Cuha völgyének bal oldalában, a vinyei vasúti megállótól délkeletre 950 m-re található kb. 15 m relatív magasságban, 14 m hosszú, 8 m magas, felső triász dachsteini mészkőben. Cseppkőlefolyás és borsókövek.)

Az előzőt 3-an, az utóbbit 6-an látogatták meg a túristatársak. Egyedül Béla a vezetőnk volt mindkét helyen, - nemhiába nézünk fel Rá!

Vinye felé visszafelé Kitaibel Pál emlékoszlopa mellett időztünk. A magyar botanikus és kémikus Nagymarton született 1757 fer.3. Pesten 1817 dec.13.án halt meg. Összegyűjtötte és leírta Magyarország növényeit és ásványvizeit. Mattersburgban, majd Sopronban Győrben végezte iskoláit. Tudományos munkáknak élt. Egyetemi tanári kinevezést 1802-ben I.Ferenc császártól kapta meg. Előadásokat nem vállalt, a tudományos munkának élt. Ő állított elő a világon először klóros meszet. 1807-ben nevezték ki a Fűvészkert igazgatójává. Vegyészeti munkájáról keveset tudunk 20 ezer km-t járt be a Kárpát medencében, közel 150 növényfaj első tudományos leírója.

Korán du indultunk vissza, de még beugrottunk volna Balácapusztán a villagazdaság I-III-ik századi mozaikpadlóit és falfestményeit megnézni, de vasárnap lévén be volt zárva?! Igy csak a kerülete mentén haladva itt-ott bekukucskálva láttunk valamit. A kertjében gyógynövényeket és a napórát igen. Elbúcsúztunk és mindenki hazament, vagy nem. Nézzétek meg a fotót is.

Egyik turista: Dalmi Éva