Július 10- én 16 fővel látogattunk el Veszprém városába. Szent István püspökségek egyikét itt alapította, és mivel a püspök joga volt a királynék koronázása, ezért nevezik királynék városának. Nem csalódtunk, az ezer éves város felújított műemléki épületeiben gyönyörködhettünk. Az Óváros térről indulva látható Pósa Endre könyvkereskedő háza, majd jobbra a Városháza épülete.Már messziről  látni lehet a 48 m magas Tűztorony építményét, a város szimbólumát.  A Várkapu előtti épületet Fecskendő háznak tervezték, de felújítása után  - úgy mondták ez lesz az új Városháza épülete. A Vár- kaput átlépve beérünk az egyetlen kis macskaköves "utcába", ahol mindkét oldalon a várfalakra épült házakat épületeket látunk. Először a Modern Képtár házat láthatjuk,  majd a Csikász Galéria épületét. Tovább a Járási Ügyészséget, vele szembe a Megyei Bíróság, előző időben várbörtön épületét. A Szentháromság térre érve a Dubniczai palotában lévő Várgaléria és Tegulárium épülete előtti padokon üldögélhettünk kicsit és onnan  ráláthattunk a régi  katonai objektumra. Tovább haladva elértük a Bíró-Giczey féle kanonoki házat. A Ház különlegessége, hogy a lakószobák freskói megmaradtak. A turisztikai központjának gyógynövényes kertjébe be is tudtunk menni. Itt találkoztunk Bódi Mária Magdolna történetével, emlékhellyel. A téren láthatjuk a 15 méter magas Szentháromság szobrot, amely több mester munkáját dicséri. A két legnagyobb monumentális épülete a Szent Mihály Főszékesegyház, ahol Gizella királyné karereklyéjét őrzik, a főhajó alatt pedig nagyméretű kriptát alakítottak ki. A másik az U alakú  Érsekségi palota, melynek fő dísze az erkély feletti timpanon Koller püspök címerével. A Nagypréposti ház és az Érseki Palota között épült be szerényen a Gizella Kápolna. A Székesegyház északi oldalánál pedig megnéztük a Szent György Kápolna belsejét, ablaküvegen keresztül. A téren még benéztünk a 40 méter mély Vár-kútba is. Az út végén a várfokon Veszprém jelképe Szent István és Boldog Gizella szobra hatalmasodik.

A változatosság kedvéért a Városi Kisvonaton is meghallgattunk a város gazdasági kulturális életéről,  gyárakról, híres emberekről, egyetemeiről, sportéletéről szóló előadást Oberfrank Pál színművész hangjának előadásában. A girbe-gurba utcákon áthaladva elértük a híres Állatkert bejáratát, de láthattuk a Séd völgye felett emelkedő Völgy hidat is. Végül a História Hangvilla Étteremben a napi menü utolsó adagjait kapkodtuk el, majd lassú tempóban elindultunk a vasútállomásra.

A beszámolót az út szervezője, D. Éva írta. Nagyon köszönjük Neki!