Február 5-én a Dunazúg-hegyvidék egy részén, a Zsámbéki-medencében túráztunk. Örvendetesen sokan voltunk (41 fő), talán a szelet leszámítva az időjárásra sem lehet kifogásunk 12 km-t tettünk meg 268/299 m szintkülönbséggel.

A szokásos időben, reggel 7 órakor indult a gyűjtőjárat, utolsó utasaink Csillaghegyen szálltak fel a buszra. Háromnegyed kilenc előtt értünk Perbálra. A faluban láttunk pár szép pincét. Az első kilométereken sokat mentünk szántóföldek, legelők között, ahol a szél belénk tudott kapaszkodni. Még szerencse, hogy emelkedők is voltak, így nem fáztunk. Nyakas-tetőnél értük el utunk legmagasabb pontját, a szédületes 319 m magasságot. Ezután tettünk egy kitérőt, hogy megnézzük az Óriások lépcsőjét. Megérte, mert látványos volt. Nemsokára letértünk az eddigi S jelzésről a kék tanösvény jelre, mert innen több helyről szép kilátás nyílt észak-északkeleti irányba. Ez a két kilométeres szakasz volt utunk leglátványosabb része, de a sárga jelre visszaérve is volt egy élvezetes „hullámvasutazás”. Kopár hegytetőn értünk egy kilátóponthoz (alattunk már Zsámbék feküdt), ahol egy különleges, egyedi faragású feszület is állt. Itt találkoztunk a rövid túra résztvevőivel: ők Zsámbék nevezetességeinek felkeresése után értek ide. Egy szélcsendes, napsütötte kis völgyben megebédeltünk. Lefelé menet még megálltunk a későromán stílusban 1220 körül épült templomnál, amely még így, romos állapotban is nagyszerű látvány. Kacskaringós úton értünk le a katolikus templomhoz, ahol buszunk várt. Közben elhaladtunk pár stáció, a Török-kút mellett, láthattuk a Zichy-kastélyt és a Zárdakertet is.