03.17-én a Pest Megyei Piros egy szakaszát jártuk be Kosd és Csörög között. Mindenféle riasztásokat adtak ki erre a napra, ahhoz képest csak az út vége felé volt egy kis eső. A fő ellenség most a sár volt. 33-an 15,5 km-t gyalogoltunk.

Fél nyolckor indult a buszos gyűjtőjárat, melynek során Isaszegen, Gödöllőn és Veresegyházon vettük fel az utasokat. Háromnegyed kilenckor Kosd túlsó szélén voltunk, ahol a piros jelzés áthalad a Kosdi-patakon. A Szabadság út aszfaltját elhagyva megtapasztalhattuk, milyen is az egynapos eső áztatta, kissé agyagos talaj. Minden lépésnél csak gyarapodott cipőnkön a sár, aztán mikor már súlyánál fogva lepottyant, következett pár könnyű lépés. Aztán kezdődött minden elölről. Lényegesen jobb lett a helyzet, mikor a P négyszög jelzést elhagyva piros jobbra bekanyarodott az erdőbe. A füves talaj nem ragadt. Mikor felérünk a Bakony-hegy tetejére, sajnos ez az erdő végét is jelentette.

Legyalogoltunk Rádra. A meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő Muslay-Toperczer kúria után a katolikus templomnál jobbra fordultunk. Bélyegzés után az új nyomvonal elhalad a szabadidő-park mellett és átmegy a Rádi-patak hídján, majd avval nagyjából párhuzamosan halad tovább. Kis időre kiértünk az aszfaltozott útra, majd balra betérve a Burgundia-völgybe jutottunk - eddig sajnos nem sikerült megtudnom, hogyan kapta ezt a nevet. Az út bal oldalán egy-egy házat láttunk, sok helyen nád szegélyezte az utat. Egy kapaszkodó végén a feszületnél elemózsiáztunk. Ekkor kezdett először alig észrevehetően szitálni az eső. Lefelé munkagépek által meggyötört sáros út következett. A Vadasparktól viszont már murvával felszórt út következett.

Vácdukára érve elmentünk bélyegezni, de evvel gondjaink akadtak. Ezután visszatértünk a piros jelzésre, és rövid emelkedővel a Kígyó-hegy tetején voltunk. Innen már csak lefelé mentünk, igaz az eső meg jobban kezdett esni. A lejtőn látható a PMP legnagyobb jelzése – sajnos lassan kikorhad a fa alóla. A csörögi átjárónál szálltunk fel a buszra, legközelebb innen folytatjuk a PMP-t.