11.07-én, szombaton a Vértes-hegységben túráztunk. A két túraútvonalon összesen 26-an vettünk részt. Kívánni se lehetett volna kellemesebb őszi időt. Szárliget-vasútállomáson találkoztunk fél kilenc után. Két fő kivételével vonattal, metró közbeiktatásával értünk oda. Mindjárt a vasútállomáson szét is vált a csapat, mert a rövidebb túrát választók (8 fő) kelet felé, míg a többiek ellenkező irányban haladtak. A rövidtúrások az OKT-n indultak, azon először a Hajagosra kapaszkodtak fel. Onnan leereszkedve a Cseresznyés-ároknál elhagyták a kék jelzést, majd a P és a K▲ jelzésen felváltva értek fel a Zuppa-tetőre (384 m). A fehér mészkősziklás területről szép kilátásuk nyílt Szárligetre és a Vértesre. Innen. szépen „lecsurogva” értek útjuk végpontjához, Szár vasútállomásra 6,5 km megtételével, amelyen 221 m emelkedő, és 253 m lejtő volt.

A hosszabb túrát választók szintén az OKT-n indultak, de a falu szélétől a régi kéktúra útvonalán érték el, a már szintén bezárt Birka-csárdát. Ezután Csákányospusztán haladtunk át. Ennek végétől jelzetlen úton haladtunk, házat sem láttunk körutunkon egészen addig, míg megint Szárliget közelébe nem értünk. Egy rövid, jobban benőtt szakasz kivételével végig jól járható erdei utakon haladtunk. Sajnos az aszály láthatóan megviselte az erdőt – főleg az út első részén -, sok kiszáradt, kidőlt fát láttunk. A Csalános-árok szerencsére csak a nevében volt az. Nagy-Csákány csúcsát, csak egy oszlop jelölte, kilátás se volt róla, mégis fel kellett keresnünk, mert ez Vértes legmagasabb csúcsa (487 m). Továbbiakban a Sózó-hegy és a Kő-hegy oldalában vitt utunk. Egy napfényes, ritkás erdőrészben megebédeltünk. Enyhén lejtős úton tértünk rá ismét az OKT-re, amelyen Szárliget vasútállomásán kötöttünk ki. Utunk 12,3 km volt, 388 m szintkülönbséggel. Pár percet kellett csak a vonatra várni, a többi átszállás is jó bejött – mint ahogy H. Jani elmondása szerint a rövidtúrások esetében is.

A képeket H. Jani (H.J. jelöléssel) és N. Béla készítette, a beszámolót az utóbbi írta.