Tavaly visszaállítottam a létszámban, kis tájegységekben, hangulatában az ITK-idők előtti túrákra emlékeztető utakat. Most kilencen voltunk a Dél-Zala jellegzetes, szép dombjain.

03.24. kedd

Korán indultunk két kocsival az M0-áson a reggel állandósult dugók miatt. Szokás szerint negyed 8-kor találkoztunk az M7-es tárnoki pihenőhelyén. Fél tízkor már kezdhettük is túránkat Zajkról. Az út elején egy szedrest kellett kerülgetni, de szerencsére ez a négy nap alatt nem fordult többet elő. Több kisebb dombon való fel-le út után a Budapusztai arborétum mellé értünk. 2018-ban már bejártuk az arborétumot az ITK-val, így most nem mentünk be. Láttuk viszont a budafapusztai Vaditatót, amit akkor nem. Ezután következett egy kicsit komolyabb emelkedő az Ezerlovas nevű dombhátra (ezt az emelkedőt egy rövidebb úton ki lehetett hagyni). A dombhát aljában egy másik – zajki – vaditató volt, majd újabb két domb után a Kistolmácsi tó közelében lévő, igen bővizű Kozár-forráshoz értünk. Innen már nem jött mindenki vissza a kocsikhoz, hanem a közelben lévő szálláshelyünkre sétáltak. Vacsorát ezen és a következő napokon Letenyéről hozattuk. A teljes táv 10,6 km hosszú volt, 326/345 m szintkülönbséggel, a két rövidítési lehetőség igénybevételével 6,4 km, 216/256 m szinttel.

03.25. szerda

Az előző naphoz hasonlóan szép tavaszi időnk volt. Kistolmács, Szőlőhegyig kocsival mentünk, innen gyalogoltunk. A vadvirágos Paranya-erdőben lévő emelkedő után felértünk a Kis-hegyi-kilátóhoz, amelynek tetejéről szép körpanoráma várt ránk. Tódorhegyig lejtett az út, majd egy kisebb, utána egy nagyobb emelkedő következett. A gerincen haladva több – kiváló panorámával rendelkező – szőlőskert és pince volt. A Kistolmács-kilátó sajnos zárva volt balesetveszély miatt, pedig nem is olyan rég – 2009-ben – építették. Továbbhaladva legnagyobb meglepetésünkre egy nagyon kedves házigazda meghívott bennünket egy borkóstolóra. Többféle finom saját borát is megízlelhettük, de a borok bemutatása külön élmény volt számunkra. Még maradt kicsi az emelkedőből is, aztán kis kerülőt téve a DDK-útvonalán tértünk vissza a kocsikhoz. Ezt az utat mind a kilencen végigjártuk 9,2 km megtételével és 309 m szintkülönbséggel. A letenyei városnézést a következő napra terveztem, de akkorára már esőt mondtak, így most néztük meg a Makovecz-féle Könyvtárat, a Szapáry-Andrássy-kastélyt, egy hatalmas platánfát, melyet 2010-ben az Év Fájának választottak meg. Ezenkívül ki-ki megejtette bevásárlásait is.

03.26. csütörtök

Sajnos az eső bejött, 4 fokos maximum hőmérséklettel, erős széllel. Nyolcan azért nekivágtunk az útnak. Megint Zajkról indultunk, csak most déli irányba. A házak előtt már több helyen álltak a húsvéti dekorációk. A falut elhagyva a Csatári-erdőben kapaszkodtunk felfelé, az út egy részén egy szép mélyvölgyben. Öreghegyig (ahol a régi présházak mellett vadonatújak is voltak, valamint művelt szőlők) emelkedett az út, aztán leereszkedtünk egy kis völgybe. Itt áll a Boldog Buzád kilátó, amely ugyan már több mint tíz éve elkészült, de jogi tortúrák miatt a mai napig nem nyílt meg. Közben a műszaki állapota erősen romlik. A kilátó alatt van a boronapince és a prés, a fölötte lévő esőbeállóval együtt (2002-ben készült el). A pincét és a prést a Béci-hegyen bontották el és hozták a mostani helyére, és állították fel beton alapra. A Körtvélyes-erdőn és a Lucoson át értünk vissza kiindulási pontunkra, szerencsénkre az út vége felé elállt az eső. Táv: 7,7 km, 284 m szint. 

03.27 péntek

Az utolsó napon két program között is lehetett választani. Az egyik a zalakarosi fürdő (hárman választották), a másik egy túra. Az utóbbit választók Zalakaros szélén, az Erdész-kilátónál tették le a kocsikat. Az eső inkább csak csöpörgött, helyette viharos szél fújt. A kilátóba az út elején csak én másztam fel, abból a megfontolásból, hogy hátha az út végéig az összedől. Az igen erős ácsolatú kilátó érezhetően meg-meg lendült. Zalamerenyéig a Z jelzésen haladtunk le-föl libikókázva a kisebb dombokon. Zalamerenyén megnéztük azt a szép házat, melyet már évek óta kinéztem magunknak egy négynapos túrára. Csak egy baja van: összesen 17-en férnénk el benne. A K+ jelzésen felkapaszkodva – az út egy részén egy látványos mélyúton – értük el DDK-útvonalát, és - ezen haladva - a kocsikat. Többen ekkor másztak fel a kilátóra. A hazautat egy kis dugóval az M0-on megúsztuk.