03.21-ére, szombatra egy póttúrát hirdettem meg Budai-hegységbe, azon belül is a Remete-hegyre. Olyan útvonalat állítottam össze, melyet vélhetően kevesen ismernek az ITK-ból – beleérve jómagamat is. 9 órakor találkoztunk a máriaremetei templomnál. Kevesen – csak heten – voltunk, ami betudható annak, hogy a túrát csak kedden hirdettem meg, de annak is, hogy jó ráijesztettem a jelentkezni szándékozókra. A túrakiírásban ezt írtam: „Figyelem: az útvonal egyes részei tériszonyosoknak nem ajánlott!”. Valóban voltak veszélyesebb részei a túrának, de ezek kihagyhatóak voltak. Egy (kis)csoport-kép elkészítése után indultunk. Pár cikk-cakk után beértünk az erdőbe. Ott tovább kapaszkodott az út, de ennek eredményeként szép kilátásban is volt részünk. Tovább haladva utunk legizgalmasabb részére, a Hét-lyuk zsombolyhoz értünk. Ez egy különleges természeti képződmény, ami hét – karsztvíz által létrehozott oldásos kürtőből áll -, de mai állapotához a hasadások is hozzájárultak. Megérkezésünkkor felmértük a lehetőségeinket, melyik bejáraton tudunk lejutni. Vannak ugyanis tejesen függőleges kürtők is, amelybe csak kötéltechnikával lehet lejutni (a beesésen kívül), mások nagyon szűkek. Végül Olgival az egyiket megfelelőnek találtuk. Leereszkedtünk először egy viszonylag világos terembe, mert annak tetején bejutott a természetes fény. Ezután egy nagyon szűk lyukon bejutottunk a Nagy-terembe, ahol több kürtő is összefut. Fentről integettek a többiek. Mikor kijutottunk a barlangból, még egy bejáratot kerestünk meg, amelybe egy majdnem szabályos nagy kockakő szorult. Az élmények után továbbindultunk, még mindig emelkedő úton. Elértük az OKT-útvonalát, de egy szép kilátóhely miatt rögtön kis kitérőt tettünk róla. Aztán hamarosan megint elhagytuk, és nagy sziklák között a Remete-szurdok felé tartottunk. (Egy kis érdekesség: míg vártam a többieket, egy másik úton visszagyalogoltam kicsit egy kőbánya felé fényképezni. Csak otthon, a fényképek kinagyítása után láttam, hogy a cserjés mögött pár méterre ott volt a Remete-kőfülke bejárata. Sajnálom, hogy nem mentem még pár méterrel tovább.) Többek ez a szakaszt nehéznek ítélték, nekik azt javasoltam, hogy a K jelzést követve az Ördög-árok felől jöjjenek fel a Remete-barlanghoz. Így is tették. A barlangot már mindnyájan megnéztük – kissé sietve, mert egy nagy, vezetett csoport érkezett a barlanghoz. A barlanglátogatás után kereszteztük a Remete-szurdokot, majd egy meglehetősen meredek hegyoldalra jutottunk, ahonnan viszont ráláthattunk egy hatalmas barlangnyílásra: ez volt a Remete-hegyi kőfülke. Csökkent az út meredeksége, de egészen a Hosszú-erdő-hegyig tartott. Közben három felhagyott kőbánya peremén is végigmentünk, és remek kilátóhelyről gyönyörködhettünk a Budai-hegységben. Adyligetnél fejeztük be a túrát (5,5 km, 274/224m szintkülönbség), és szálltunk.