19-en voltunk szombaton a Budai-hegységben túrázni, és csodálatosasan szép időnk volt. Utunk Zsíros-hegyig egy kéktúra-szakaszt is magában foglalt. 16,5 km-t gyalogoltunk.

A vasúti pálya felújítása miatt kissé megbonyolódott az utazásunk és a bélyegzés, de végül minden sikerült. Korán – már a hatórai vonattal – indultunk. Kétszeri metró-utazással értünk az Árpád-hídhoz. Innen indult vonatpótló buszunk. 8 órára már Piliscsabán voltunk. Előbb el kellett menni a vasútállomásra bélyegezni (és ezt az utat felejtettem el bekalkulálni a túrakiírásba), ahol teremtett lelket se találtunk. Az állomás melletti boltban kértük meg a vezetőt, hogy adja ide bélyegzőjüket pár stempli erejéig. Mikor ez megtörtént, indulhattunk végre.

    A várost elhagyva, mikor beértünk az erdőbe, rögvest megálltunk reggelizni. Továbbindulva a Csaba-hegyet megkerülve jutottunk a Kőris-völgybe, melynek kezdetét az Erzsébet-kút jelentette. Alig észrevehetően elkezdett emelkedni az út. Jobboldali szép sziklaalakzatok után a Bükkös-árkon keresztül Határ-kőhöz értünk. Rövid fényképezés után, majd egy kilométert szinte sík úton tettünk meg, aztán ismét emelkedő következett. Ennek végén pihenőt tartottunk. Itt jelentkezett be Urbán Éva ITK-tagnak, ő lett ötvenedik tagunk. Gratulálunk e nemes tettéhez! A pihenő további eseménye a kutyáját sétáltató Kondor Katalinal való beszélgetés – igaz nem munkájáról, hanem örökbefogadott kutyájáról.

    Még egy kis emelkedő, és máris fenn voltunk a nagyszerű kilátást nyújtó Nagy-szénáson (550 m). Kigyönyörködtük magunkat, majd indultunk tovább. Nagykovácsi szélső házait elérve elbeszélgettem egy kereszteződést, ezért oda-vissza 600 métert kerültünk. Akiknek még nem volt meg a Zsíros-hegyi bélyegzője, azok elmentek a Muflon-itatóba. A többiek megvárták őket az Antal-árok bejáratánál. A szép völgyön leereszkedve lassan beértünk Pilisszentivánba. Itt szálltunk buszra, mellyel Pestre utaztunk, majd onnan haza.