A múlt hetihez hasonlóan ismét egy óvatos, járvány-korlátozta túrán vettünk részt, ezúttal a Naszály-hegyen. Kicsit több jelentkezőre számítottam, de csak heten voltunk. 11 km-t tettünk meg, 383 m szintemelkedéssel.

9 órakor találkoztunk Kosdon, ahová 4 kocsival érkeztünk. A templom mellett állítottuk le a kocsikat és P négyszög, Z körút jelzésen indultunk el. A temető után, a falu szélétől kezdett enyhén emelkedni az út, jobbra-balra virágos rétek között. Félbalra a Sejcei-mészkőbánya látszott. Fenyvesen, majd tölgyerdőn kapaszkodtunk felfelé. Egy elágazásnál kicsit túlszaladtunk Zsidóbánya felé, de aztán hamar korrigáltunk. Nagybánya-kő alatti hármas útkereszteződében utunk majdnem legmagasabb pontján pihenőt és kajaszünetet tartottunk. Lacival még kicsit feljebb gyalogoltunk egy kilátóhelyig, de a magas fák miatt nem volt igazi a látvány.

Innentől már szinte csak lefelé mentünk. Az első látnivaló az út mellett a Pádimentom-kő volt. Az ismeretterjesztő tábla szerint a „naszályi márványnak” is nevezett mészkőből járdalapokat, kockaköveket faragtak régen. Következő megállónk a Bányász-emlékműnél volt. Ezen a helyen 27 évig tartott a szénbányászat. A francia tulajdonban lévő bányában 1931-ben vízbetörés következtében hatan meghaltak, az ő emlékükre áll az emlékmű és a kopjafák.  Továbbmenve nemsokára beértünk Kosdra. A házak között még durván 2 km-t kellett megtennünk a kocsikig.