10.04-én, szombaton a Börzsönyben jártunk.  Változatos terepen 17,5 km-t gyalogoltak azok, akik minden kitérőt megtettek. Eleinte kissé ködös, majd felhős időben - de esőt megúszva – 26 fő vett részt a túrán.

7:00–kor találkoztunk Gödöllőn, egy kocsi pedig közvetlenül a starthelyre ment.  8 órára a Morgó vasúti megálló közelében parkoltunk le. A Csömöle-völgyön  kezdődött túránk. Rövid aszfaltkoptatás után szerencsére a turistaút letért róla, és  vele nagyjából párhuzamosan futott. Egy patakvölgyben haladtunk, melynek vizét  előbb a Testvér-forrás, majd a később a Riezner-forrás vize gazdagította. Az

 erdőben egy-egy hétvégi ház húzódott meg. Mikor kiértünk a Száraz-fák rétre, megreggeliztünk.

    A rét után ismét erdőben haladtunk. Boglya-kő oldalában jelzést váltottunk, és a piros jelzésen lejtett utunk a Toronyalja-tó felé. Közben kétszer is átkeltünk a Kis-Hanta-patakon. A tónál választási lehetőség kínálkozott egy rövidebb útra is. Aki ezt választotta, az 3 km-t spórolt. A döntő többség előbb felmászott a Pusztatoronyhoz (egyes források szerint Biber-várhoz), majd nagyon meredek úton ért le megint a tó mellé. Itt is volt egy forrás. Átkeltünk a Kóspallag felé vezető úton. Egy rétre érve csak nehezen találtam meg a Pálos kolostorromhoz vezető PL jelzést. A kolostorból jóformán csak a 20 méter mély kút maradt meg. A réten átkelve megint a Kis-Hanta-patak mellé jutottunk, melyen - egyesek örömére, mások bosszúságára – számolatlanul át kellett kelni. Nem volt magas a vízállás, így mindig lehetett találni egy-egy olyan követ, mely biztonságos magasságban állt ki a vízből.

    A patakot elhagyva a Szent Gál-föld nevű területen kereszteztük Törökmező felé vezető utat. Itt rácsatlakoztunk a zöld jelzésre, majd nemsokára megint átmentünk a Kóspallagra igyekvő úton. Egy kis emelkedő után találkoztunk túratársainkkal. akik a rövidebb, P+ jelű úton jöttek a Toronyalja-tótól. A találkozás örömére közös ebédet tartottunk. Az út emelkedett még a Gál-hegyig, aztán megnyugodott. Megint be lehetett vállalni egy majd’ fél kilométeres kitérőt, mely a Nagy-Kősziklához vezetett. Bár ködös volt az idő, mégis érdemes volt elmenni oda, mert látszott fentről a Kis- és Nagymaros, Visegrád, Dunakanyar egy része. Visszatérve a zöldre, egy darabig szinte sétaút-jellegű volt, aztán erős lejtő következezett a villanypóznák alatt. A királyréti utat keresztezve kisvasút talpfáin lépegetve tettük meg a kocsikig hátralévő távot.