Hagyományos Mikulás-kereső túránkat ezúttal is az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körével szerveztük. A nem túl hideg, de ködös időben hetvenen voltunk, ennek háromnegyed része klubunk tagja, illetve vendége volt.

Fél 10 után indultunk a Nyugdíjas Klubtól. 1,4 km-t kellett megtennünk, míg elértük az erdőt. Itt volt az első Mikulás-kép is, ami a Mikulás megtalálását hivatott segíteni. A Mikulás közeledtét egyre nagyobb képek jelezték. Folyamatosan emelkedő úton előbb a Nagy-hegyre, majd a Kálvária-hegyre kapaszkodtunk fel. Nem sokkal az átjátszó adó után találtunk rá a Mikulásra. Külön jutalmakért előbb a vállalkozó kedvű gyerekek verset mondtak, énekeltek. Ezután minden gyerek (és azok a felnőttek, akik kértek) Mikulás-csomagot kapott, majd a gyerekek még a szép kivitelű Mikulás-képeket is megkapták.

    Jó hangulatú beszélgetés, süteménnyel és melegítő itallal való kínálgatás közepette jól elszaladt az idő. Mindnyájan közösen indultunk el visszafelé, de mikor elértük a piros jelzést, kétfelé váltunk. Főleg a gyerekes szülők, nagyszülők a rövidebb utat választva visszagyalogoltak a túra indulópontjára. Ők 7 km-t tettek meg.

    Mi húszan még kiegészítettük a gyalogutat. Előbb a P jelzésen felgyalogoltunk a Honvédsírokhoz. Itt a pihenőhelyen kis ebédidőt engedélyeztünk magunknak. A Z+ jelzésen indultunk lefelé, de letértünk róla a bográcsolásokról ismert mély horhosba.  Most nagyon tele volt letört ágakkal, ez tette még változatosabbá az utat. A domb alján – továbbra is a Z+ jelzésen - a sápi útra tértünk. Később a jelzéssel együtt derékszögű irányváltással Szentgyörgypuszta felé vettük az irányt. Margit és István ott laknak, és behívták a csapatot egy nagy tál mézes süteményre. Kis idő után indulnunk kellett, nehogy ránk sötétedjen. A Telefon-álián folytattunk az utunkat, majd az ESE-nél értük el Isaszeget. Ez a hosszabb táv 14 km volt.