Ez a mátrai túra nem szerepelt az éves programban. Mégis úgy gondoltam, jó lesz a közelgő mecseki négynapos túra bevezetőjeként. A legtöbben nem így gondolták, ezért csak kilencen voltunk az átlagunknál kicsit nehezebb túrán, ami ezúttal 13,5 km mellett 452/706 m szintkülönbséget jelentett.

Öten vonattal, négyen kocsival közelítették meg Pásztót. A vonatosoknak volt ideje a továbbutazás előtt kicsit körülnézni a városban, így jártunk a katolikus templomnál, az Oskolamester házánál, egy XI. századból való üveghutánál, a romkertnél és a múzeumnál. Buszunk 10 óra után ért Mátrakeresztesre, ahonnan a tényleges túra indult. Egy patakátkelés után máris elkezdett emelkedni az út. A P+ jelzésen értünk el a nem éppen dübörgő, de látványos Alsó-vízeséshez. Ennek a túlsó oldalán van a Vidróczki-barlang. Az előző napi eső miatt átázott, meredek út miatt megközelíteni inkább csak hátulról lehetett. A patakvölgyben értük el a Felső-vízesést, mely felett a formás Lyukas-kő állt. Az eléggé húzós úton értünk fel az Ülésre, ahonnan szép kilátásunk nyílt elsősorban a Csörgő-patak völgyére. Ezután egy nadrágszaggató csalitos rész következett az Erdész-rétnél. A piros jelzés elérésekor tovább emelkedett az út. Nyikom-nyeregnél volt egy erdei pihenő hintával, de mi nem itt álltunk meg, mert várt ránk még egy emelkedő, a Nyikom-bérc 764 m-es csúcsa. Ott egy magánkézben lévő négyemeletes kilátó van, de nem hétlakatra zárva, hanem szabadon látogathatóan. Emeletenként még pihenők is vannak kanapéval, asztallal, padokkal, a mennyezeten pedig freskók. A kilátás igazán pompás a legfelső szintről szinte az egész Mátrára, de jó kivehető volt a Cserhát is, rajta a Tepke, és szandai Vár-hegy. A kilátó tövében lévő padokon ebédeltünk.

Innentől kezdve Pásztóig már csak lefelé mentünk, eljött a Kánaán. Igaz a felső szakasz (Köves-bérc) még erősen meredek, és nevének megfelelően köves volt, vigyázni kellett haladni, nem tudva, mit rejt az avar-alja. Jobbra tőlünk látható volt az a plató, amely a siklóernyősök kedvelt starthelye. Szinte mindenhonnan szép volt a kilátás, például azokra a helyekre a Cserhátban, amit együtt már sikerült bejárnunk (Mátraverebély, Tar, Sámsonháza, Mátraszőlős).

Látványos, szép út volt eső nélküli áprilisi idővel Sajnálhatják azok a kishitűek, akik csak az esőtől félve nem jöttek el erre a túrára.