Márciusi túránkon, ragyogó tavaszias időben a Börzsönybe vitt utunk. Szokás szerint két túratáv között lehetett választani. Néhányan tömegközlekedéssel, a többség személykocsival jutott el Marianosztrára. 26-an voltunk. Mindkét túra a kegytemplom szomszédságából indult, a fegyház és börtön közelében  levő parkolóban hagytuk a kocsikat.

A rövid túrán 9 en vettünk részt. A  településről kiérve, az utolsó házaknál egy énekesmadár  kápráztatott el énekével, jó utat kívánva nekünk. Sajnos nem sikerült kideríteni a fajtáját. Kis emelkedőn a zöld jelzésen, erdős részen haladtunk, majd folyamatos emelkedővel jutottunk fel a Kopasz-hegy gerincére (ide hatan), ami 538 m magasan állt, egy fémből készült kereszttel a legtetején. Nem bántuk meg, hogy a meredek emelkedővel megbirkóztunk, mert csodás körpanoráma fogadott bennünket. Előttünk Márianosztra, balra Kóspallag település és körbe- körbe hegyekkel. Távolabb feltűnt a Duna egy-egy szakasza is, és homályosan az esztergomi bazilika kupoláját is látni lehetett. Visszafelé az Olasz-kert  nevű völgyes területen haladtunk lefelé. Lassan közeledtünk a településhez. Kicsit tovább mentünk mint kellett volna, és elértünk a fogház hátsó udvarához, ahol nem volt tovább, csak visszafelé. Ha már ott jártunk, betértünk az út mellett lévő rabtemetőbe. Az 1800-as évek közepétől létesítettek és 1967-ig temették oda elhunyt őrzötteket és őrzőket,ott dolgozó apácákat, orvosokat. A közelben levő padon pihentünk kicsit, ettünk, majd a bekerített objektumot, és a falut megkerülve vissza jutottunk Márianosztára a parkolóba. Kellemes napot töltöttünk el. A megtett táv 8 km volt, 320 m szintkülönbséggel.

A hosszabb túra a parkolóból ellenkező irányban indult, mint a rövidebbik. Elhaladtunk a kegytemplom mellett, kereszteztük az erdei kisvasutat, aztán enyhén emelkedő úton elértük a Misa-réti-árkot. Ezen a látványos helyen – többször keresztezve a patakot – több mint 2 km-t mentünk, közben balra láttuk a Koldus-kutat. Ezután már meredekebbé vált az út a Koppány-nyeregig, majd a Nagy-Koppányig (549 m). Csodálatos kilátás nyílt róla a Börzsöny nyugati és déli részére, a Helembai-hegységre. Bár a dél felé elég párás volt a levegő, azért kivehető volt a Duna- és az Ipoly völgye. Miután kigyönyörködtük magunkat, folytattuk utunkat a Mézesfáig, mely egy nagy, öreg tölgyfa, odvában régebben vadméhek tanyáztak. Többen fényképeszkedtek itt, a fa odújában simán elfér egy ember. Mellette egy kereszt is áll. A Nagy-Gyertyános oldalában haladva a Nagyirtáspuszta, Bezina-völgyi erdei vasúti állomásához értünk, ahol pihenőt tartottunk. Utunk további része már döntően lejtett, kivéve a Bezina-völgy utáni Mákos-dombot. Márianosztra szélén mi is láttuk a Rabtemető felé vezető utat, de nem tértünk rá. A túra végén találkoztunk a rövidtúrásokkal, majd hazafelé indultunk. A hosszabb túra adatai: 14 km, 462 m.

A rövidebb túra beszámolóját U. Zsuzsa, írta, képeit, H. Jani (HJ) készítette a többit jómagam.