Zempléni kéktúránk második szakaszának 47 kilométerét három nap alatt tettük meg Füzértől Rudabányácskáig. Sajnos csak nyolcan voltunk. Negyedórás esővel megúsztuk az egészet, napsütésben viszont bőven volt részünk.

    Október 18. (péntek). Sebesvonattal utaztunk Sátoraljaújhelyre, onnan busszal tovább Füzérig. 6 órai indulással „már” háromnegyed tizenkettőre ott is voltunk. Pecsételtünk a Vár-büfében. Dél volt, mire elindultunk. A vár felé nagy felújítási munkák vannak, a hozzátartozó sárral. A várba most nem mentünk be, mert egyrészt nemrég voltunk ott, másrészt a késői indulás miatt sürgetett az idő. Vár-forrásnál kiegészítettük vízkészletünket. Az ősz minden színével felvértezett erdőben egyelőre alig emelkedett az út. Igazán csak az elhagyott Csatavéri-vadászlak után kezdtük meg a kapaszkodást. Pár szép sziklaformátumot elhagyva a magyar-szlovák határra (egyúttal az északi zöld jelzésre) értünk, ahonnan beláttuk a Zemplén-hegység felvidéki szakaszát. Nagy-Milicen (696 m) egy kiépített pihenőn megebédeltünk. Nyugodt emésztésünket megzavarta a kezdődő eső. Szerencsére nem tartott tovább negyedóránál. Nagyon kényelmes lejtős úton előbb elértük a László-tanya felé vezető aszfaltutat, majd Bodó-rétet. Ez megint bélyegzőhely. Felmentünk az ott lévő kilátóba, körülnéztünk. Továbbra is lefelé mentünk. Kicsit igyekezni kellett, nehogy az erdőben érjen a sötétedés. Jól haladtunk, simán világosban odaértünk szálláshelyünkre. Túratávunk 15 km volt, 633/688 m szintkülönbséggel. Vacsorázni az egy km-re lévő büfébe mentünk.

    Október 19. (szombat). Megreggeliztünk, majd 9 óra körül indultunk. Az első kilométereket aszfaltozott úton tettük meg, bár ennek egy része bicikliút volt. A zsír új kerékpárúton már több centis avar volt, nehogy azért rendeltetésszerűen használni is lehessen. Füzérkomlós határában egy szépen kiépített, Kiskútka névre hallgató kút látható, de vizét meg nem kóstolhattuk, lévén kiszáradt szegényke. Egy utcára termését bőven potyogtató almafánál pótoltuk vitaminkészletünket. A volt kisvasúti állomásnál egy dízelmozdonyt állítottak ki. Továbbra is a kisvasút nyomvonalán haladtunk, mely  - főleg a Nyíri-patak és a Nyíri-Bózsva úttal való kereszteződése között – elég nehezen járható. Egy csipkebokor jóvoltából és is önkéntes véradáson vettem részt. Kis- és Nagybózsva között jól beláthattuk Füzér várát és Nagy-Milicet. Bózsván bélyegeztünk és megebédeltünk a Faluház melletti kulturált pihenőhelyen. Nagy örömünkre egy kertben szarvascsaládot is láthattunk. Az ebéd után rögtön láthattuk a Bózsvai-sziklát, majd hosszan a Szuha-völgyben haladtunk. Kishutára érve szomjunkat oltottuk egy kocsmában, Innen nagyhutai szálláshelyünkig sajnos végig aszfaltot koptattunk. Nagyon finom babgulyást ehettünk panziónkban, melyet korábban megrendeltünk. 17,5 km-t gyalogoltunk ezen a napon, a szintkülönbség pedig 208/280 m volt.

    Október 20. (vasárnap). Korán keltünk, mert csak így volt esélyünk arra, hogy a helyjegyes vonatunkat elérjük. Nem is reggeliztünk a házban, csak teát, kávét főztünk, és szendvicseket készítettünk. Negyed nyolckor már indultunk is. Előbb felkapaszkodtunk a Somoskára, majd a Hollós-patak völgyében olyan furcsa nevű helyen haladtunk, mint a Tehénkosár. Elértük a Kovácsvágás-Vágáshuta aszfaltutat, melyen - más út hiányában - kénytelenek voltunk haladni. Vágáshután pecsételtünk, majd továbbra is gyönyörű őszi színekben pompázó erdőben haladtunk. Időnként előbukkantak a Sátor-hegyek, és ahogy fogytak a kilométerek, úgy lettek azok egyre nagyobbak. Bányi-nyergen ismét pecsételtünk. Miután jól haladtunk és bőven volt még időnk, nagy rönkfákon pihenőt tartottunk. Rudabányácskára gyalogoltunk be (a táv idáig 14,5 km volt, a szintkülönbség pedig 322/340 m), ott buszra szálltunk, és avval mentünk be Sátoraljaújhelyre. A központban leszálltunk, és egy sétát tettünk a belvárosban, sőt eléggé el nem ítélhető módon egy sörözőbe is betértünk. Ezután egy cukrászda következett, majd a vasútállomásra gyalogoltunk. Expresszvonattal jöttünk haza, így a menetidő Isaszegig „mindössze” négy és háromnegyed óra.