Júniusi túrákon a Gödöllői-dombság déli részén, Mendén jártunk. Kellemes időben gyalogolhatott az a 32 túratárs, aki eljött velünk. Most is két táv között lehetett választani. Tömegközlekedéssel, vagy személykocsikkal  közelítettük meg a mendei vasútállomást, ahonnan a túrák indultak.  A Kőtojásig együtt ment a csapat, ott váltak külön a rövid, és hosszú táv résztvevői. A Kőtojás Mende-Gyömrő határán az erdőben található mészkő szobor. Az egykoron elszaporodott túzok költőhelyének állít  emléket. Alkotója ifj. Pál Mihály szobrászművész. A szétválás után egy kis emelkedő következett az  Ó-hegyen. Itt nagyon sokféle lepkével találkoztunk. Különösen sok fehérpettyes álcsüngő lepke és a nagy gyöngyház lepke kedvenc élőhelye volt ez az erdei utakon, tisztásokon. Egy kis pihenő után a Billei-erdőn haladtunk, ahol az út mentén több lovarda is látható és érezhető volt. Itt is szinte rajzottak a nagy gyöngyház lepkék. Elég gyorsan visszaértünk a vasútállomásra.  A vasúton utazóknak jött is hamarosan a vonat. A túratávunk 7,5 km volt, 75 m szintkülönbséggel. Az a 15 fő, aki a hosszabb utat választotta, a Tűzberek nevezetű helyre ért. Itt elhaladtunk az vadászház közelében, majd rátértünk a Pest Megyei Piros jelzésre. Ezen megkerültük egy volt laktanyát (most ipari üzemek vannak a helyén). Az Ó-hegyen egy nagy, bekerített szőlőtábla mentén pár pincészet is látható. Az egyik tán nyitva is volt, de nem próbáltunk bejutni. A Billei-erdőn át értünk arra a szakaszra, ahol már reggel jártunk. Az út térkép szerint legalább 90 %-ban erdőben, vagy annak szélén haladt, de több helyen nagy tarvágásos területek csökkentették az árnyékot. Szerencsére nem volt túlságosan meleg. Nekünk nem volt olyan szerencsénk a vonattal, előttünk ment el. A mi távunk 13,3 km hosszú volt 168 m szint(e)különbséggel.

A rövid túra beszámolóját U. Zsuzsa írta.