Dunaalmásról indult rövid túránk, melyet egyéb látnivalók felkeresése is követett. 53-an voltunk. Kezdeti bizonytalanság után nagyon jó időnek örvendezhettünk.

Nagyon szép számban összejöttünk, annak ellenére, hogy az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körének konkurens rendezvénye több tagunkat elcsábított. Ez az út tulajdonképpen jutalomtúra volt, mert azoknak nem kellett fizetnie a buszköltséget, akik az előző két évben társadalmi munkát végeztek az ITK érdekében. Isaszegen, Gödöllőn és Pesten voltak a felszállóhelyek. Háromnegyed kilencre már Dunaalmáson voltunk a Csokonai-szobornál. Innen indult gyalogtúránk.

    Hamar elhagytuk a házakat, majd a temetőt. Szép lombos erdőben emelkedett az utunk. Pár helyen szép kilátás nyílt a Dunára, a naszályi halastavakra, valamint a kicsit távolabb lévő Komáromra. 2,5 km és 130 m szintemelkedés végén egy elágazáshoz értünk. Innen a Római Kőfejtőhöz mentünk. A bejáratnál elkezdett esni az eső, de mire a félősebbek felvették az esőkabátjukat, már majdnem el is állt. A kőfejtőt már a rómaiak is használták a közeli Brigetio építkezéseihez, és egészen a II. világháborúig üzemelt. A zárt völgyben nagyon sokféle növény megtalálható. A kőbánya végénél megpihentük, páran pedig kikapaszkodtunk a kőfejtő peremére is, ahonnan szintén szép kilátásban volt részünk.

    Folytattuk utunkat. Előbb Kóbor Jenő emlékoszlopát láttuk, majd egy római korból származó vízátereszt. Sokan ki is próbálták az átjutást rajta, pedig a végefelé már majdnem hasalni kellett. A gyerekek különösen élvezték, ők többször is végigmentek rajta. Kis bizonytalanság és útkeresés kezdődött, mikor elhagytuk a Z jelzést, és a Les-hegy felé vivő jelzetlen útra tértünk. Közvetlen a csúcs előtt egy rövid kapaszkodó várt ránk. Szerencsére a fiúk tudják a dolgukat, és felsegítették a lányokat. A magassági kőhöz közel van az Ördögház-kilátó. Itt ettünk, pihentünk.

Továbbmenve maradtunk a jelzetlen úton, és csak Szomódon tértünk rá a zöld jelzésre. A buszig - amely időközben átjött ide -, 10,5 km-t gyalogoltunk. Már erősen meleg lett, ezért nagy sikere lett a kocsmában a hideg sörnek.

    Buszra szálltunk, de nem mentünk messzire, csak a pár kilométerre lévő Dunaszentmiklósra. Itt kiszálltunk és a templom mellett elhaladva (és megnézve) felkapaszkodtunk a kilátóba. A kis falu leleményessége az, hogy telefonos adótorony építésére csak úgy adták ki az engedélyt, ha egyúttal a kilátót is megépítik. Megéri felmenni rá, a település és a mögötte lévő Nagy-Somlyó hegy, a holland üdülőfalu, mind jó belátható innen. Neszmény felé még egy fotószünetre megálltunk a Meleges-hegyen, a borgazdaságnál.

    Neszményen a hajóskanzent néztük meg. Pár szépen felújított (Zoltán, Neszmély) dunai hajó mellett még sok munkát adó „rozsdatemető” is horgonyzott a kikötőben. A gyerekeknek elsősorban a verseny-motorcsónak tetszett, mert bele is ülhettek. Hazafelé még egy látnivaló várt ránk: ez Lábatlanon a Gerenday-arborétum volt. Kiépített sétányon a szabadtéri színpadhoz értünk, ahol az ITK tánckara fel is lépett. A kert látogatását sietősre kellett vennünk, mert nagyon sötét felhők gyülekeztek, sőt az első óriási esőcseppek le is hullottak belőle. A hazaút sima volt.