Szeptember végén szokásos négynapos túránkon ezúttal a Bükk legszebb helyeit igyekeztünk felkeresni. 21-en voltunk. Szép, de kissé hűvös időben közel 60 km-t gyalogoltunk.

    Szeptember 26. (csütörtök). Gödöllőn találkoztunk 6 órakor, onnan öt kocsival indultunk. Egerben megálltunk egy bevásárlóközpontban beszerezni a további napok élelmiszerkészletét. 10 órára értünk bükkszentkereszti szálláshelyünkre, a Napsugár-turistaházba. Kipakoltuk cuccainkat, megreggeliztünk, aztán indultunk első túránkra. Először a Dorongosi út végén lévő IV. Béla-emlékművet kerestük fel. Innen részben jelzetlen utakon a Nagy-som-völgy bejáratához jutottunk. Itt a IV. Béla-emléktúra útvonalán haladtunk, igen gyér jelzésen - de úgy is mondhatnám, hogy egyáltalán nem jelölt úton. A völgyet elhagyva folyamatosan emelkedő úton értünk a falu szélére, a Felső-Bagoly-hegyre. Innen még nem szállásunk felé indultunk, hanem bementünk a falu közepébe, néhányan elmentek a gyógynövény boltba. A sárga jelzésen jutottunk haza. 12 km volt a gyalogtáv. Este nem főztünk, hanem felettük az otthonról hozott kajákat.

    Szeptember 27. (péntek). Reggeli után kocsival először Ómassára utaztunk, ahonnan is indult gyalogtúránk. Ómassa házai után a Vadász-völgyön kapaszkodtunk fel Csipkéskútig. Itt kis pihenőt tartottunk, majd jobbára lejtmenetben Jávorkútra értünk. Innen sajnos kilométereken keresztül aszfaltúton vezet a Z jelzés. Aszfaltkoptatás után pár száz méterre van a Huba-forrás. Nagyon látványos, ahogy két kis barlangból is folyik ki a nagymennyiségű víz.  A forrás mellett megebédeltünk. Továbbindulva röviddel a forrás után gyönyörű mésztufa –lépcsőkben gyönyörködhettünk. Nagyon meredeken kezdett lejteni a patakvölgy, ezért két túratársunk a sárga jelzésen visszament Ómassára. A többiek Garadna-völgyébe leérve jobbra tartottak, majd 900 méter után a S négyzet jelzésen elkezdtek felfelé kapaszkodni a Szentléleki-völgyben. Láthatóan elcsigázta a csapatot a 320 méteren tartó folyamatos emelkedő. Felérve megnéztük a Pálos kolostor romjait, pihentünk egy kicsit. Ezzel vége is lett a fáradtságnak, mindenki feljött még a Látókőre. Észak-északkelet felé a tiszta időben csodás kilátásban volt részünk Mályinka, Dédestapolcsány és a Lázbérci-víztározó felé. Látókőtől Ómassáig csak lejtett az út, kis emelkedőt csak a kocsikig kellett megtennünk. Hazafelé még szedtünk fát az esti fűtéshez. 18,6 km-t tettünk meg ezen a napon.

    Szeptember 28. (szombat). A turistaháztól indultunk reggeli után. A Jávor-hegy volt az első komolyabb emelkedő. Megnéztük a Fehérkő-kő-lápai turistaházat, ahol feltűnően nagy csend uralkodott. Következett utunk egy látványos szakasza, melyet a Fehér-kő-lápa sziklái, és a remek kilátás testesített meg Lillafüred irányába. Innen egy széles szerpentinút (melynek egyes kanyarjait eléggé el nem ítélhető módon sokszor levágtuk) vezetett le Lillafüredre. Úgy időzítettünk, hogy a 11 órakor kezdődő vezetésen a Szent István cseppkőbarlangot megnézhessük. Utána lesétáltunk a Hámori-tóhoz, a Palota-szálló melletti felső sétányon a vízesésig. Ezután indultunk visszafelé, de útközben elcsábultunk egy lángosra és egy forralt borra, mert elég hideg volt. Ameddig lehetett nem mentünk ki az aszfaltútra, de később ez elkerülhetetlenné vált. A Bársonyos-forrásnál betértünk az erdőbe, és egy erdőgazdasági úton kapaszkodtunk felfelé. Mikor eljött az ideje, megebédeltünk. Szerencsénk volt, mert az út egy hajtűkanyarjától találtunk egy utat, mely visszavezetett a reggeli piros jelzésre, amin hamarosan visszaértünk szálláshelyünkre. Páran Lillafüredről busszal jöttek vissza Bükkszentkeresztre, de a rövidítés miatt mi előbb értünk vissza, mint ők. Természetesen a kulcs náluk volt, így nem tudtunk bemenni a házba. Kénytelenek voltunk bemenni a faluba, és meginni egy jó pohár bort. A napi túratáv 13 km volt a kocsmázás nélkül.       

Este pörköltet főztünk, gyakoroltuk a társasági életet.

    Szeptember 29. (vasárnap). Reggeli után összepakoltunk majd Répáshutára mentünk. Miután leparkoltunk autóinkkal, elindultunk túrázni. A falu házait elhagyva a széles, köves Balla-völgyön ereszkedtünk le Tebe-rét irányába. Egy időszakos tó mellett elhaladva a Hór-patak-völgyébe értünk. Mindezideig csak lefelé haladtunk, emlegettük is, lesz ennek még böjtje is. A böjt Derecske-lápával kezdődött, miközben a kék jelzést követtük. Az emelkedőt 1 km-es lejtő követte, majd a Katalin-völgy helyenként elég nehezen járható útján ismét felfelé araszoltunk. A hegytetőn megálltunk ebédelni, amit nem tartott sokáig, mert a napsütés ellenére elég hideg volt, tetejébe a szél is fújdogált. Hamarosan beértünk Répáshutára, és visszaértünk kocsijainkhoz. 13 km-t tettünk meg ezen a napon. Hazafelé még megálltunk Eger szélén lévő pincéknél, hogy ki-ki vihessen haza egy kis egri bort.