Az indulást és a túratársakkal való találkozást egy Isaszeg-Pécel közötti hajnali vonatbaleset nehezítette. Telefonok tucatjai segítségével egy kis csúszással, de mind a 31-en megérkeztünk Budakeszi, Korányi Intézet buszmegállójához. Innen kezdődött a túra. Az előző napokhoz képest szép idő, jó levegő fogadott. A Szilfa-tisztásig mindkét táv együtt haladt. Itt egy néhány éve felújított családi pihenőhely, játszóvár, esőbeálló csábította az erre járókat. Mellette egy hatalmas, terebélyes öreg tölgy mellett fotózkodhattunk. A rövidebb túra innen a P+ jelzésre tért, és a Petneházyrét felé tartott. A reggeli nagy izgalmak után itt egy kis pihenőt tartottunk, falatoztunk kicsit. A rétről szép panoráma tárult elénk, a távolban a János hegyet az Erzsébet kilátóval is felfedezi véltük. Utunk Adyliget felé folytatódott, ami régebben Nagykovácsi része volt, 1950 óta a fővároshoz tartozik. A Kecskehát környékén egy kis plusz kitérőt tettünk, véletlenül. Itt találkoztunk egy pontőrrel is, aki a Budapesti Természetbarát Sportszövetség által szervezett, 30 km teljesítménytúra 3. bélyegzőhelyén állt. Itt találtuk a tavasz egyik hírnőkét is, a sárgán virító téltemetőt is. Innen a lejtős úton lefelé a P, és a P négyszög jelzésen Nagykovácsi felé tartottunk. A 63-as busszal vissza utaztunk  Budapestre. A metró vonalat megközelítve, a legrövidebb hazavezető utat választva, szétváltak útjaink. A rövid szakaszon 16 an vettünk részt. A nehézkes indulás ellenére, szép időben, jól telt a mai túra a maga 8,3 km-ével, és 158/195 m szintkülönbségével.

 

A nagy tölgyfa után mi, a hosszabb táv résztvevői a K+ jelzésen haladtunk jó ideig. Mindjárt egy vadvédelmi kerítés felett létráztunk át, majd a magasfeszültség alatti nyiladékon három muflon bámult meg bennünket. Aztán az út baloldalán a városierdő-kezelésére vonatkozó erdészeti ismeretterjesztő táblákat láttunk, majd megint egy létrázás következett. Érdekes módon az erdőben már szinte nem volt hó, viszont az úton igen. Ennek következtében nem lettük sarasak. Időnként bevártuk egymást. Mikor a Sisakvirág-tanösvényhez értünk, és már gyanúsan sokat vártunk, akkor jöttem rá, hogy a tervezett úton való maradást elbeszélgettem, ezért nem értek utol hárman. Ők bizonyára a jó irányt követve korábban beértek Nagykovácsiba. Ha már így jártunk, más – hosszabb – úton jutottunk Nagykovácsiba, a busz végállomásához. Pechünkre a busz is éppen akkor indult ki a buszfordulóból, mikor odaértünk. Hiába integettünk, a sofőr nem szánt meg bennünket. 20 perc múlva indult a következő. A túra adatai: 13,5 km, 320/296 m szint.

A rövidebb túra beszámolóját U. Zsuzsa írta, a hozzávaló képeket H. Jani készítette, a hosszabbat N. Béla.