Szombatra meghirdetett kéktúra különösen nevezetes marad négyünk - Ági, Babi, Éva és jómagam - számára, mégpedig azért, mert ezennel letudtuk az OKT teljes 1150 km-es távját. Ez a négy ember volt az, aki minden kéktúrán részt vett - vagy eddig pótolta a hiányzó túrákat. Pár tagunknak szintén elérhető közelségbe került a teljesítés, őket – ha ők is úgy akarják – segíteni fogjuk abban, hogy nekik is sikerüljön befejezni. Most 23-an voltunk és 15,5 km-t gyalogoltunk.

Reggel 7 órakor találkoztunk Gödöllőn, öten pedig Szentendrén csatlakoztak hozzánk. Busszal Pilisszentlászlóra utaztunk. Ott bélyegeztünk kéktúra-füzetünkbe. A kápolna irányában indultunk el. Eleinte a Z jelzéssel együtt haladtunk, majd miután az letért jobbra, mellénk csatlakozott a P sáv. Elég meredek mélyúton hagytuk el a falut. Közel a Szekrény-kő csúcsához értünk ki az aszfaltozott erdőgazdasági útra. Jó fél kilométert ezen mentünk, majd annak egy nagyobb kanyarját levágva már a Pap-réti-erdészháznál jártunk, ami bélyegzőhely is egyúttal.

    Továbbindulva nem messze innen, a Palócki-rétnél megálltunk reggelizni. Ezután az Úrasztal-oldalban haladtunk, néha meg-megpillantva a Naszályt. A Barát-halmon láttuk Madas László erdőmérnök emléktábláját, később a Moli-pihenőből már a Duna-kanyarra is ráláttunk. Kis kitérővel még a Borjúfő-kilátóra is kimentünk, innen már nagyobb darabjában gyönyörködhettünk a Duna-kanyarnak. Sóstói-rétnél még vettünk fel egy kis kalóriát, majd meg sem álltunk Nagy-Villámig.

    Ez is bélyegzőhely, de mi a közelebbi étterem helyett felmentünk a Zsitvay-kilátóba, ahol szintén lehet bélyegezni. A kilátó tetejéről már a zebegényi Duna-szakasz is látható, előtérben a szép Fellegvár, és a kifejezetten csúnya – legalábbis innen felülről - Silvanus-szálloda. A Visegrádra levezető út meglehetősen meredek, de szerencsére nagyrészt erdőben vezet. Egy brecskatorony előterében lévő kálvária-kápolna nagyon megkapó látvány. A stációk mellett elhaladva lassan beértünk Visegrádra. Első dolgunk volt a kompállomáson beszerezni utolsó bélyegzőnket igazolófüzetünkbe, utána jöhetett a kényeztetés fagyival, süteménnyel. Busszal mentünk vissza a Szentendrén hagyott kocsikhoz, a pestiek pedig avval mentek haza.