A szombati klubos Szentendrei túránk korai kelése, no és a hétvégi pihenésünk kapcsán csak 8 órakor találkoztunk Harman Marcival szokott helyünkön, a csömöri Auchan közelében, hogy ezúttal a Visegrádi-hegységben tévedjünk el. Eltévedni végül nem sikerült, de ennek a késői indulásnak lett még buktatója. Pár hibát ott követtünk el, hogy egyikünk sem olvasta el igazán pontosan a kiírást, nem terveztük meg a pontos megközelítést (csak odajutunk valahogy), illetve másképpen képzeltük el az útvonalleírást is.

Első feladatunk a rajthelyre történő feljutás volt, ami nem más, mint egy felhagyott katonai objektum az Urak Asztala 593 méteres csúcsa közelében. Először Pilisszentlászló után képzeltük el a parkolást, de természetesen minden letérő sorompóval el volt zárva, az út mellett pedig nem nagyon volt olyan hely, ahol ott lehetett volna hagyni az autót. Így megcéloztuk Visegrádot, melyről addig haladtunk célunk felé, amíg egy tilalmi tábla meg nem állított minket a Bertényi Miklós füvészkertnél.

Még a 2009-es Pilis és Visegrádi-hegység térképen is szerepel egy "Erdészeti túra" jelzésű körút, mely párszáz méterre megközelíti célunkat. Egyetlen gond volt vele, hogy rögtön az indulásnál egy zárt kerítés állta utunkat. Nosza, kerüljük meg. Elindultunk délnek, párszár méter után elfogyott a kerítés, ám itt már olyan meredek volt a hegyoldal, hogy lehetetlen lett volna egy tüdővel, kötél nélkül feljutni. "Újratervezés" mondaná az autós GPS.

A piros sávon dél felé továbbhaladva elhaladtunk az Apátkuti vadászház, Ördöglyuk, Kaán-forrás mellett. Egy útkanyarulathoz (Alpár-kútnál) leér a hegyről egy metsződés. Itt felvettük az irányszöget a cél felé és a következő kb. 1 km-en folyamatosan (néhol elég meredeken) haladtunk felfelé a susnyásban. Természetesen a létező legnehezebb módon értünk fel, és kb. fél 11-kor jelentkeztünk Pető Sanyinál a rajtban.

Két túra volt párhuzamosan meghirdetve, az egyik arról szólt, hogy juss fel az Urak Asztalára. Mi nem erre neveztünk, hanem az innen induló tájékozódási túrára, de mivel ehhez fel kell jutni a rajba, így a másik túrát már tudtunkon kívül teljesítettük is. Utólag így "beneveztünk" arra is, így 2 kitűző és 2 emléklap lett a napi jutalom.

Nem gondoltuk, hogy az útvonalleírás értelmezése nem 5 perces feladat lesz, kellett hozzá körző, vonalzó, ceruza, tájoló. Meg kellett volna helyismeret is, mivel a legtöbb időt az "objektumok megkeresése" vette el. Például az 1. pont:

A Barát-halom 526m magas csúcsától (légvonalban) 1120 m-re, a Sós-hegy 432 m-es csúcsától 1680 m-re van egy térképen megnevezett objektum. Ettől délkeletre kb. 200 m-re található réten álló emlékkő a pont.

No, hol van Barát-halom? Keresés…. Körző beállítása, ív rajzolása. Hol van Sós-hegy? Újabb keresés…. Metszéspont megvan, oké. És akkor jöhet a következő, van még 9, bár némelyik még cifrábban van megadva. Jó kis móka volt, csak rengeteg időt elvitt. 15 óráig vissza kellett érnünk a célba, így jó másfél órás hátránnyal indultunk el, valamivel 11 óra után.

Az első 6 pontot csont nélkül fogtuk (dózerút kanyarjánál lévő szikla, Szakadási rétnél egy háromfelé ágazó fa, Apátkúti gerincen vezető út mellett kidőlt fa, Géza-forrás, Bölényes-réti bükkfa, Erdőanya-réti emléktábla). Innentől a Szarvas-Faragó térkép alkalmatlan volt a további pontok felderítésére (nincs rajta elég sok dolog), így a Cartographia által kiadottra váltottunk. Sajnos nem sok sikerrel, a következő pontot (egy esőbeálló) többszöri nekifutásra sem találtuk meg. A célban kiderült a térképhiba, ám rengeteg időnket elvitt ez is. A Fenyves-bérci pont sem volt meg elsőre, de nem volt már időnk keresgetni. Mivel 5 pont kellett a sikeres teljesítéshez, és nagyon messze voltunk a céltól, úgy voltunk vele, ha megvan elsőre a pont, akkor oké, de ha nem, akkor sajnos menni kell a cél felé, mert kifutunk az időből. Egy pontot még megleltünk (egy magasles melletti bükkfacsoport), ám az utolsóval időhiányunk miatt már meg sem próbálkoztunk. Vízvetés-nyergénél Marci felkapta a hosszúnadrágot, mivel ez az utolsó iránymenet a célig felfelé roppant csalánosnak nézett ki. Összesen 7 pontot gyűjtöttünk be a 10-ből.

A célból még egy jókora séta várt ránk vissza Visegrádra az autóhoz, ám szerencsére már végig lefelé haladtunk. A visegrádi somlóit a 2.-3. helyre lőttük be, még mindig Nagykovácsiban adják a - bővebben vett - környék legjobb somlóiját. Nem mértük le pontosan, de a fáradsági szintből következtetve - nem túl vészes - olyan 25-30 km-t túrázhattunk, természetesen jelzett útvonalon alig-alig. Hevér Gabival találkoztunk a Géza-forrásnál és a célban, itt kiderült, hogy Gethe Laci és Jakab Panni is ott volt ezen a túrán, bár velük nem futottunk össze.