Hatan az Isaszegi Természetbarát Klubból ezúttal nem a hegyekbe, hanem az Alföld két tájegységére - Hortobágyba és Sárrétre - utaztunk a pünkösdi ünnepeken.

Szombat reggel hat órakor a nagyobb pakkok miatt mindenkit lakása előtt vettünk fel. Az autópályán jó tempóban Füzesabonyig mentünk, majd a 33-as úton folytattuk utunkat. Először Hortobágy-Halastónál álltunk meg. Csábító lett volna kisvonattal beljebb menni a tavak mentén, és onnan bejárni a Öreg-tavi tanösvényt, de az első vonat 11 órakor indult volna. Ez a lehetetlenné tette volna, hogy aznap akármi mást is megnézzünk.

Pedig olyan program várt ránk, mint a XIII. Országos Gulyásverseny és Pásztortalálkozó. Ezért a Öreg-tó melletti rövid séta után a Pusztai Állatpark területére mentünk. Megérkezésünk után hamarosan kezdődött is a program. Nagyon jó volt, hogy a szokásos pusztai látnivalók (szürke marha-, bivaly- és öszvérfogat bevonulása, lovak fektetése, ültetése, marhabefogás, vízhúzás, pányvadobás, stb.) mellett a műsort népi táncosok bemutatói is színesítették. A bemutatóval párhuzamosan főzőverseny is volt hagyományos pásztorételekből. Az ételeket bírálat után – fizetés ellenében - kiporciózták, így megkóstolhattuk a slambucot, szürke marhából, mangalicából készített pörkölteket. Két óra után Hortobágy központjába mentünk, ahol megnéztük a Pásztormúzeumot, Körszínt, Látogató-központot. Ekkor kezdett esni az eső, de ez már a mi programjainkat nem zavarta, sőt abban a reményben futottunk a kocsikhoz, hogy talán otthon is esik. Estefelé értünk Füzesgyarmaton lefoglalt szálláshelyünkre, az Ildikó Vendégházhoz. Jó választás volt ez a hagyományos épületben berendezett - két szobából, felszerelt konyhából, nagyon szép kertből álló – ház foglalása.

Vasárnap reggeli után a Zsadány után lévő Kisvátyoni-tanösvényhez autóztunk. Az országúttól kb. három km-re kezdődik a tanösvény, odáig autóval be lehet menni. A kijelölt útvonal bemutatja a vidék legfontosabb élőhelyeit: az erdőségeket, a mocsarakat, a halastavakat, valamint a száraz- és nedves gyepterületeket. A túra során sok védett, értékes növény és állatfajt láttunk. A magas vízállás miatt a területen csak kisebb foltokban volt régebben (1920-ig) erdő. Akkor kezdődött az erdőtelepítés, amely létrehozta Geszt - Zsadány térségében a természetszerű erdőségeket, új élőhelyeket hozva létre. A tanösvény hossza 6 km, de annak végétől még vissza kell a kocsihoz gyalogolni, így jön ki az a 9 km-es össztáv. Ami viszont minden hegyen fújtató túratársunk álmai netovábbja, az a 22 méteres teljes szintkülönbség, amit „leküzdöttünk”.

A tanösvény bejárása után Gesztre mentünk, ahol megnéztük a Tisza-kastélyt, valamint a református templomot a parókiával egyetemben. A kastélyra ráférne egy felújítás, mert annak ellenére, hogy „lakják” (iskola üzemel benne), elég lehangoló képet mutat.
Geszt után a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely látnivalói vártak ránk. A kettős Mágor-halom egyrészt az újkőkortól a bronzkorig itt élő emberek történeti emlékeit hordozza, másrészt a Csolt nemzetség monostorából (XI. század) átépített kolostor templom (XII. század) romjait őrzi. A kettős domb területén végzett feltáró munka eredményeként őskori települések maradványai, Árpád-kori templomok, valamint a monostorrom maradványai kerültek napvilágra. A restaurált monostorfalak alatt húzódó 1810-1812-ben épített Wenckheim-féle borospincében a templomok építészeti múltját és leleteit bemutató múzeumot rendeztek be, a vele szemben lévő dombban pedig a megtalálási helyükön feltárt őskori telep részleteit láthattuk. A látnivalók (a fentieken kívül, még Pákásztanya, szoborpark, Holt-Körös) egy szépen megépített tanösvény mellett találhatók

Hazaérve a lányok előkészítették a vacsorához való finomságokat, majd elmentünk a melegvizű fürdőbe lubickolni. Megfiatalodva – Mariann például 20 km gyaloglást vállalt be vasárnapra - mentünk haza, ahol nagyon finom vacsorát készítettünk – bocsánat a fejedelmi többesért, én csak a számat tátottam. A menü a következő volt: gyümölcsleves, sült csirke, göngyölt csirkemáj, sült krumpli, uborkasaláta, borocska.

Hétfőn reggel összepakoltunk, elbúcsúztunk kedves házigazdánktól, majd Füzesgyarmat nevezetességeit (Városháza, református templom, Szent Borbála-szobor, neobarokk díszkút) néztük meg a központban, majd a Simonyi utcában lévő Tájház következett.
Szeghalmi városnézésünk rosszul kezdődött, mert egy rendőri ellenőrzésnél kiderült, hogy két hete lejárt a jogosítványom orvosija. 3.000.- Ft-om bánja a találkozást. Azért szebb dolgokat is láttunk Szeghalomból, így a református templomot, Kárász-kastélyt, a volt magtárat, ahol emléktábla hirdeti az utolsó sárréti boszorkány elégetését 1724-ben. Sajnos maga az épület nagyom lepusztult állapotban van, csakúgy mint a mellette lévő Kántortanítói lak, és a messzebb lévő Wenckheim-D’Orsay-kastély. Megnéztük még a katolikus templomot és a hozzátartozó fa harangtornyot.

Dévaványán át a Réhelyi látogatóközponthoz mentünk. Itt a fő attrakció a túzokrezervátum, de látható itt magyar szürke marha, bivaly, rackajuh, mangalica, csacsi, és különböző baromfifajták is. A látogatóközponttól indul egy 1,5 km hosszú tanösvény, mely bemutatja a terület jellemző növény- és állatvilágát. A kiállítás bemutatja a terület egyedülálló értékét az európai túzokot, valamint a tájegység élővilágát és történetét. Megnéztünk még egy kb. 20 perces videót is. Fél négykor indultunk el hazafelé.

Ennyi fért bele a három napba, ami – azt hiszem – nem is kevés.