Tavaly decemberben jártunk a Diós-patak völgyében. Nagyon megtetszett a havas táj, a vadul rohanó víz, és az átkelések rajta – valószínűleg evvel nem ért egyet az egyik túratársunk, aki belesett a patakba. Ezért szerveztem most egy póttúrát a patak felső szakaszára is, más végcéllal. 10.26-án, szombaton 12 bátor ember jött el erre az útra. A várva-várt Diós-patakban most kevés víz volt, kevésbé volt látványos, mint múltkor. A patak felső 2,5 km-es szakaszának felén nem is látszott víz a mederben. Megkerülve a forrásvidéket, még egy darabig emelkedett az út, így értünk utunk legmagasabb pontjára, 506 méterrel a Galagonyáson. Innen majdnem utunk végéig ereszkedett az út. Néha szép kilátás nyílt, hol a Kis és Nagy-Koncsúrra, hol a Cserhátra. Egy útkereszteződésben elhagytuk a jelzett utat, és a Rédei-Nagy-patak völgyébe jutottunk. No, ennek szépsége kárpótolt bennünket a Diós-patak mellett elmaradt élményekért. A János-vára nevezetű hegy alján futó völgyben siető patak látványa mindenkit lenyűgözött, nem győztünk fényképezni. Mielőtt a zárt erdőt elhagytuk volna, megebédeltünk Ezután ligetes területen haladtunk, továbbra is a patak közelében. Sokféle állat (szürkemarha, liba, birka) legelészett a közelben. Csak egy dolog nehezítette meg dolgunkat, ezek pedig a kerítések voltak: páron simán átjutottunk, mert volt rajta kapu, kiakasztottuk, majd visszaállítottuk azt. Az út végén viszont nem volt erre lehetőség: ki-ki mérete és bátorsága szerint átmászott rajta, vagy egy vízmosásnál átbújt alatta. Gyöngyöspatán szálltunk buszra, közben láttuk a műemlék templomot és hidat. Túratávunk 16,7 km volt, 475/424 m szintkülönbséggel.