Május negyedikei buszkirándulásunkra meghívtuk az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körét is. Így közel nyolcvanan voltunk, két busszal mentünk. Az időjárásra semmi panaszunk nem lehetett.

    Utasainkat Isaszegen, Gödöllőn és Hatvanban gyűjtöttük be. Jó tempóban haladva negyed kilenc után már első látnivalónk helyszínén, Kishartyánban voltunk. Lekászálódva a buszokról a Kőlyuk-oldalt (300 méter hosszú, 30-40 m magas kőoldal) indultunk megnézni. A mezőgazdasági telep után – köszönhetően az előző napi hatalmas esőnek – olyan magasan állt még a víz, hogy száraz lábbal szinte lehetetlen lett volna átkelni rajta. Szerencsére a telepen lévő emberek észrevették toporgásunkat, és megnyitottak számunkra egy kaput. Így máris a kőfalba vésett lépcsőnél voltunk. Sorba kellett állni a feljutáshoz, de megérte. Fenn bejártuk a remetebarlangot, élveztük onnan a szép kilátást.

    Visszamentünk a buszokhoz, és Kazár felé vettük az irányt. Kicsit korábban érkeztünk, így még nem állt fel a rendszer, ami nagylétszámú csoportunk múzeumlátogatását tette lehetővé. Alapvetően két csoportra oszlottunk: akik inkább a múzeumokat nézték meg, és nem jöttek túrázni (jobbára nyugdíjas klub tagjai), azok minden múzeumra érvényes kombinált jegyet vettek. Nekünk, akik túrázni is készültünk, csak két  szabadon választott múzeumra jutott időnk (persze beleértve egy kis fagyizást is). Mi fél tizenkettőkor indultunk gyaloglásunkra. A P, P+ jelzésen kezdtünk. Az emelkedő nem volt goromba. Mikor kiértünk a horhosból, az egész Mátra-gerincet beláttuk. Elváltunk piros jelzéstől, és kellemes erdei úton előbb a Bányatóhoz, majd a riolittufához vezető kereszteződéshez értünk. Itt megebédeltünk, majd indultunk a tufához. Mindenkinek nagyon tetszett a törökországi Kappadókia mellett Európában csak itt található felszíni riolittufa – annak ellenére, hogy a pénteki esőzés következményeképpen most nem volt olyan vakítóan fehér, mint máskor szokott lenni. A vállalkozó kedvűek minden kis zugát bejárták az igen változatos sziklaalakzatoknak, átlavírozva a kis vízfolyás felett lévő ingatag rönkökön is. Továbbindulva kellemes lejtésű úton haladtunk. Megtorpanást az jelentett, mikor a Kazári-patak mellé érve meglehetősen vizenyős volt a rét. Ezen túljutva már igazán sétaút jellege volt az útnak. A buszra való felszállásunk helyére korán érkeztünk, ezért megindultunk visszafelé a faluba. Mivel a nyugdíjasok még nem érkeztek vissza a vetítésről, többen megint elcsábultak a cukrászdába.

    Mikor már mindenki előkerült, busszal Nemtibe mentünk. Az itteni túracélpontunk a Leány-kő és a Morgó-gödör felkeresése volt. A nyugdíjasok ide már nem jöttek velünk, ők hazaindultak. A Morgó-gödör bejáratát elvétettem, így abba visszafelé ereszkedtünk le. A Leány-követ egy elég meredek hegyoldalban lehet megtalálni. Mikor ez sikerült visszafelé indultunk. A hasadékba való leereszkedésre több lehetőség nyílt, de egyik se volt könnyű, nem is jött le mindenki. Pedig ez a homokkő-hasadék helyenként 15-20 méter mély, és van ahol csak fél méter szűk. Visszaérve a buszhoz még megittunk egy italt a nagy melegben, aztán indultunk hazafelé. 7 órára (legalábbis mi isaszegiek) otthon voltunk.