Háromnapos túrára a tőlünk 400 km-re lévő – barlangokban, patakokban, szép tájakban gazdag – Morva-karsztra utaztunk. Mindhárom nap túráztunk. E beszámolónál többet a 11.25-én esedékes vetítésen lehet majd megtudni.

06.16. péntek

Öt kocsival hat óra körül kezdtük összegyűjteni az utazókat, és negyed 8 felé találkoztunk az M1-es egyik pihenőjében. Rövid üdvözlések után továbbindultunk. Mivel a szlovák autópálya-matricát előre megvettük, legközelebb csak a cseh határon álltunk meg. Itt ettünk is. Brno környékén mindig dugók vannak, most is belefutottunk egybe. 12 órára értünk Skalny Mlýn-be, ahonnan az első napi túránk indult. 12:20-kor indult a vezetés a Kateřinská-cseppkőbarlangba, így előbb ezt néztük meg. A barlangban – melyet egykor egy földalatti folyó alakított ki - található a Morva-karszt és Csehország legmagasabb dómja (nagyon jó az akusztikája), a híres Bambuszerdő, valamint a barlang jelképe a boszorkány. Vezetés csak cseh nyelven volt, ezért csak ízlelgettük a szavakat, de nem értettük. A cseppkőbarlang után száraz barlangokkal bőven teletűzdelt árnyas erdei úton mentünk tovább. Macocha előtt megálltunk ebédelni. Felérve a 138 méter mély beszakadt barlanghoz – melyhez a gonosz mostoha legenda tartozik – kicsit esni kezdett. Behúzódtunk a büfékhez tartozó fedett részre. Előbb a felső kilátóból lestünk le a szakadék mélyére, utána padig az alsóhoz mentünk. Innen látható a Punkevni-barlang azon része, ahol az ún. száraz szakasz után a látogatók kiérnek a szabadba, a szakadék aljára. Mi a kilátótól egy szerpentines úton ereszkedve elértük a Punkva-barlang bejáratát, és a rögtön mellette lévő kijáratot, ahová a barlanglátogatók csónakkal érkeznek. A Punkva-patak mellett haladva értünk vissza a kocsikhoz, a Látogatóközponthoz. Ezután Blansko-ba, a szállásunkhoz hajtottunk, ahol gazdag felszereltségű szobák, és finom vacsora várt ránk. A gyalogtáv 10 km, szintkülönbség 220 m.

 

06.17. szombat

Reggeli után kocsival a 15 km-re lévő Adamovba utaztunk. Letettük az autókat, és elindultunk A házakat elhagyva a Jozefov-völgybe értünk, amelyben jó pár kilométert gyalogoltunk. Az út hol közvetlenül a kimondhatatlan nevű Křtinsky-patak mellett, mikor pedig a völgy összeszűkül, akkor a sziklák közé felkapaszkodva halad. A turistaút egyszer kivezetett bennünket az aszfalt mellé, ahol az Öreg hutát és a kohászati múzeumot lehetett megnézni. Az utóbbira most nem volt időnk, de a nagyhuta, két másik kisebb, és pár darab egészen kicsi (kemenceméretű) olvasztó értékes ipari műemlék, kár lett volna kihagyni látványukat. Visszatérve a völgybe a Jáchymka-barlangon keresztül vezetett az út. Lámpák fényénél kezdődő cseppkőképződményeket is láttunk, a barlang mellett függőleges sziklafalban pedig további barlangnyílásokat. Ideiglenesen elhagyva a patakmedret a Býci Skála-hoz értünk. Itt nagyon sokan voltak, mert meglátásunk szerint valamilyen sziklamászó-verseny lehetett ott. Két barlangba is beláttunk, de sokat kellett volna várakoznunk arra, hogy bejussunk. Kicsit visszasétálva az út mellett egy felszínre érkező búvópatakot is lehetett látni. Még egy darabig a patak mellett haladtunk, aztán elkezdtünk kikapaszkodni a völgyből. A Hradec u Babic-vára mellett mentünk el, de a várból semmit se lehetett látni. Na Újezde makadámútig folyamatosan emelkedett az út, onnantól viszont már jobbára lefelé ereszkedtünk. Stílusosan egy vadetetőben megebédeltünk. Az út végefelé egy – a II. világháborúban meggyilkolt, megkínzott erdészek emlékére készített – kőtábla mellett haladtunk el. Adamov-ba érve, megnéztük a katolikus templomot, és benne a híres Zwettl-oltárt. 14,5 km-t gyalogoltunk ezen a napon 388 méter szintkülönbséggel. Ez utóbbi csalódás lehet mindenki számára, mert a túrakiírásban 622 m-t írtam. A túra végén sokan emlegették, hogy milyen jól vettük az akadályt, meg se kottyant a több mint 600 m-es szintemelkedés. Pedig – sajnos - csak a tervezőprogram hibázott ennyit, én meg elmulasztottam felülbírálni azt, elhittem neki.

 

06.18. vasárnap

Összepakolás és reggeli után fél kilenckor Sloupba autóztunk. A templom melletti parkolóban hagytuk az autókat. Először a Sloupsko-šošúvské cseppkőbarlangot látogattuk meg. Itt az volt a szerencsénk, hogy a vezető cseh nyelv mellett angolul is tájékoztatott bennünket, és Laci volt olyan kedves, hogy fordított nekünk. A barlang véleményem szerint - ha lehet -, még szebb volt, mint a Kateřinská-cseppkőbarlang. Nagy termekben óriás cseppkövek, míg kis, félreeső helyeken finom és részletdús képződmények váltogatták egymást. Nagy volt a szintkülönbség a barlangon belül, így ez mindjárt egy kis túrának is beillett. A kijáratnál filmvetítés és egy kiállítás is volt a neandervölgyi ember korszakáról. Gyalogtúránk ezután kezdődött. A Novoročni-barlangot ugyan nem találtuk, maga a szurdok (Pustý žleb) viszont nagyon szép volt. Mikor a szurdokot balra elhagytuk, elég meredeken vezetett fel az út a S jelzésig. Az erdő szélére kiérve kis kitérőt tettünk egy dolináig, de az egyáltalán nem volt látványos. Ezután egy farakáson megebédeltünk. Jelzetlen úton és - egy kis szakaszon - országúton haladtunk, majd a cseppkőbarlang felett dombra kapaszkodtunk fel. Közben egy kissé megbillent hutát is láttunk. Ez a túra 10 km hosszú volt 277 m (+ a barlang) szintkülönbséggel. A kocsikhoz visszatérve némi cihelődés után elindultunk hazafelé. Sajnos egy útlezárás teljesen eltérített a megtervezett úttól, aztán Brno-t délről megkerülő autópályán kb. 1 órát araszoltunk. nem csoda, hogy csak este ¾ kilencre értünk haza.