Tizenkettedik éve rendezzük meg majálisunkat, de talán még sohasem örültünk meg így egymásnak, mint most a járvány végefelé. Bár az utóbbi három hétben a bátrabbak már eljöttek kisebb túrákra, de a nagy többséggel rég nem találkoztunk. Ez meg is látszott a létszámon: 57-en voltunk.

Egyébként sok változás nem történt az előző évekhez képest. Ezúttal is a Szekeres- és a Pusztay-házaspár volt a házigazda. Szinte ugyanazok (Hajni és Marci, Irénke és Sanyi, Borka és Pista, P. Kati és K. Jani, F. Pista) segítettek a padok, asztalok felállítással, a tisztás „berendezésével”, mint más években. Ezenkívül még nagyon sokan segédkeztek csipetke készítéssel, krumpli pucolással, stb. A sütemény és ital felhozatal kiváló volt, mindenki talált ínyére való finom falatot, kedvére való italt. A nassolás mellett persze vártuk az ebéd elkészültét, mely ezúttal gulyásleves volt. Megnyaltuk utána mind a tíz ujjunkat. Ebéd után a kicsit sem lusták egy kis erdei sétát tettek a Honvédsírokhoz, és egy másik úton jöttek vissza. Ezután H. Jani elővette a gitárját és játszott, énekelt nekünk. Úgy negyed öt felé elkezdett kicsit esni az eső. Pánikszerűen szétbontottuk az asztalokat, padokat felpakoltuk azokat az utánfutóra. Ezzel aztán el is állt az eső, de az ”asztalbontást” már nem lehetett visszacsinálni.

Köszönjük a házigazdák munkáját és mindenkinek, aki bármit is segített! És egyáltalán azt, hogy eljöttetek, jót beszélgethettünk, láthattuk egymást és az unokák növekedését.