Május utolsó szombatján immár évek óta erdei környezetben bográcsolást tartunk. Így történt ez ebben az évben is napsütéses szép időben, 38 fő részvételével.

    9 órától gyülekeztünk Isaszegen, a Honvédsírokhoz vezető út mellett erdei pihenőhelyen. A főzési előkészítő munkák nagy részét otthon előre elvégeztük, így több idő maradt baráti csevelyre. Gyújtóst is otthonról vittünk, fát pedig kerestünk az erdőben. Szomorúan tapasztaltuk, hogy mások ezt nem így csinálják, hanem barbár módon az esőbeálló tetőzetét égetik el. Eljutunk-e valamikor kis hazánkban oda, hogy a sok munkával és pénzzel mindnyájunk hasznára létrehozott köztéri berendezéseket ne csak prédának tekintsék egyesek?

    Babgulyás volt a menü füstölt csülökkel és marhahússal. Ez hosszú főzést igényel, de – mint az várható volt - addig sem maradtunk éhen. Padlizsánkrém, mangalica szalonna, sütemények mind arra vártak, hogy bekebelezzük őket. Fél három után készült el az ebéd. Nagyon finomra sikeredett, repátázott is mindenki, hiszen Péter szíves invitálásának senki sem tudott ellenállni. Aki nem tudott eljönni, de bejelentkezett, annak „csomagoltunk”. A már szintén hagyományos edényborításról ezúttal Janika gondoskodott – szerencsére most csak a kifőzött kávék estek áldozatul.

    Ebéd után még kicsit cihelődtünk, koccintgattunk, aztán a társaság legnagyobb része sétára indult. Előbb egy mély horhosban haladtunk, majd kikapaszkodva az útra az isaszegi csatában elesett ismeretlen lengyel kapitány és Harsányi Bálint sírjánál, kicsit később pedig a Honvédsíroknál álltunk meg. Ezután elmentünk Isaszeg legmagasabb pontjához a Kálvária-hegyre, majd az dótorony felé vezető útról letérve úttalan-utakon haladva a Z jelzésnél kötöttünk ki. Innen visszaindultunk bázispontunkhoz. Még beszélgettünk egy darabig, aztán 7 óra felé hazamentünk.