Dél-dunántúli kéktúránk utolsó előtti szakaszát tettük meg 15-e és 17-e között. Gyönyörű tavaszi időnk volt. Alig-szintemelkedéses terepen 58,5 km-t tettünk meg e három nap alatt.

04.15. péntek

Nagyon korán indult a vonatunk (Gödöllőről 4:40-kor, Isaszegről 4:46-kor). A Keleti-pályaudvaron átszálltunk a pécsi IC-re, a pestiek itt csatlakoznak hozzánk.  Dombovári átszállással fél tízre értünk Kaposmérőre. A bélyegzőhelyig majdnem két kilométert volt a táv. Nemsokára elhagytuk a települést, és legszebb pompájukban virító repceföldek, kis tanyák között haladtunk. Átkeltünk az örökre lezárt vasúti sorompón egy rozzant bakterház mellett. Érdekes látvány volt ezután, hogy a repceföldek sárgája fölött épp hogy csak a hegye látszott ki a kaposfői templomtoronynak. Kisebb lápos területek után a Cingető-patak hídján keltünk át. A szinte teljesen sík Pati-erdőben, majd a Nagy-gyótában cikk-cakkozott utunk. Somogysárdra érve megnéztük a Somssich-kastélyt, melyen még rengeteg munka van, de a tetejét már legalább megcsinálták. A parkja is rendezett. Újvárfalváig az aszfaltozott úton vezet a kék jelzés. Időben érkeztünk szálláshelyünkre, amely az önkormányzat tulajdonában van. Belső berendezése még nem készült el, felfújható ágyakon lehet aludni, de a fogadtatás nagyon szívélyes. Csak ajánlani tudom minden dédékásnak. Vacsorát is rendeltünk a faluban, az is nagyon finom volt. 17,5 km-t gyalogoltunk.

04.13. szombat

Reggelinek valót a közeli boltban vettünk, majd annak elfogyasztása után indultunk. Ezen a napon szép tájakon, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben gyalogoltunk. Itt az előző napihoz képest is több volt az égeres-lápos vizenyős terület, benne gólyahír és ebihalak tömkelege. Egy szárazabb erdőrészben rézsiklót is láttunk. Átkeltünk az Aranyos-patak hídján, és hamarosan a Sárréti-tóhoz jutottunk. Ezt követően elértük a mesztegnyői kisvasút Felsőkak nevezetű végállomását. Itt komoly erdei pihenőt alakítottak ki padokkal, asztalokkal, tűzrakókkal, esőbeállókkal, faszobrokkal, ismertető táblákkal. Tovább a kisvasút mellett haladva érintettük a Mély-égeri halastavat. Szúnyogvárnál megebédeltünk, majd tettünk egy kitérőt a Búsvári-halastóhoz és madármegfigyelő toronyhoz. Innen 4 km-re van Mesztegnyő, ahol a Faluház és Erdei Iskolában volt a szállásunk. Ez szintén az önkormányzat kezelésében van, és a fogadtatás ugyanolyan szívélyes volt, mint Újvárfalván. Ott is vacsoráztunk. Ezen a napon 19 km-t mentünk.

04.14. vasárnap

Reggeli után folytattuk gyaloglásunkat. Malom-köznél hagytuk el a falut, aholis szép árvácskákkal beültetett kis tér van, mellette játszótér. Pár méterre innen egy bekerített területen nagyon sok szürke marha legelészett. Ezután szántóföldek között vezet a kék jelzés. A kiszáradt földeket boronálták, az erős szél sokszor ránk fújta a port. Ezen a napon már volt pár kisebb emelkedő is. Nagyszakácsi előtt pár kilométerrel egy erdei emlékhelyet láttunk. Különösebben nem látványos úton értünk Kisvidre, ahol bélyegeztünk füzetünkbe. Kis országúti szakasz után ismét betértünk az erdőbe. Később egy fasorban vezetett az út. Nemesvidet elérve előbb a temetőt (benne egy nagy kápolnát), majd a templomot, végül az emeletes községházát láttuk.

Nemesvidtől már kíméletlenül az aszfalton megy a kék, egészen Zalakomárig. Közben Ormánd-kastély bejárati útjánál bélyegzőhely van.

Hazautunk nagyon kalandosra sikerült. Már kinn voltunk a vasútállomáson (22 km-t gyalogolva), láttunk is egy bejövő vonatot, de az 25 perccel korábban érkezett, mint ahogy azt felírtam. Nem szálltunk fel rá. Később kiderült, hogy vágányzár miatt előbb jönnek a vonatok, hogy a vonatpótló buszokra való utazásra maradjon idő. A hátralévő egyetlen vonat egy személy volt. Mire az Pestre ért, már nem volt tovább vonat Gödöllő felé. Szerencsére Erika megszervezte, hogy az ő és tetvére férje bejöjjön értünk a Délibe. Ezúttal is köszönjük nekik!