Ettől az évtől függetlenítettük magunkat a PTSZ-től, ezért az ott bevált évzáró-bál helyett is magunk szerveztünk ilyen – többségnek igényként fellépő – eseményt. Nem bántuk meg a váltást, mert az a 27 ember, aki megjelent nagyon jól érezte magát, olyanok is táncra perdültek, akik ezt még sohasem tették. Ennyi mosolygós arcot ritkán fényképezhettem - bizonyítják ezt a mellékelt fényképek is.

Az isaszegi Nyugdíjasok Baráti Köre felajánlotta számunkra klubhelyiségét – melyet ezúttal is nagyon köszönünk. Közös vacsora volt, melyet úgy oldottunk meg, hogy azt nálunk megfőztük, és 6 órára vittük át a klubhelyiségbe. Süteményt és italt mindenki maga hozott, a változatosság ezért garantálva volt. Túráinkon már vagy fél éve sütemény-hozási tilalom van érvényben, talán ennek is köszönhető, hogy most mindenkiben élt a bizonyítás vágya. A nagyon is alkalomhoz illő tortát Éva hozta, tetején egy kerámia bakanccsal, de a sütemény-felhozatalt és minőséget a Gerbeaud-cukrászda is megirigyelte volna. A vacsora tepsis sült csirkecomb- és szárny, tarja és rántott csirke volt, hagymás krumplival és pürével, valamint savanyúság.

A zene kis technikai probléma miatt késve kezdődött, de a zenész bőven behozta lemaradását, mert szinte szünetet se tartott. Felhőtlen mulatozást kb. éjjel 2 óráig tartott, mígnem – eléggé el nem ítélhető módon – fogtam magam, és elájultam. Ez sajnos a jó hangulat végét is jelentette, mert mások már nem akartak tovább táncolni. Nagyon sajnálom, hogy tönkretettem a bál jó hangulatát, mentségemre legyen mondva, nem készakarva tettem.