Négynapos túra keretében az Alföldi Kéktúra újabb szakaszát jártuk be, 63 km-t gyalogolva. Novemberben még sohasem volt ilyen kellemes idejű többnapos túránk. Négy napon át sütött a nap, sokszor ingujjra kellett vetkőznünk.

11.08. csütörtök

Kocsival és vonattal jutottunk Szatymazra, majd Sándorfalva elejére. Miután a hivatalos pecsételőhely csak 12 órakor nyit, mi a Diófa sörözőben bélyegeztünk. Egy kávé, vagy cappuccino elfogyasztása után indultunk. A Sport utcánál tértünk le főútról. A tófürdő (Nádastó szabadidőpark) után jobbra fordultunk. Az ég telítve volt vadlúd csapatokkal, hangos gágogásuk uralta a vidéket. Kereszteztük az Ópusztaszer felé vezető aszfaltutat Bevetettük magunkat az erdőbe, amely szerencsére vagy 8 kilométeren át kitartott. Egy tisztán aszfaltozott szakaszt kihagytunk, majd ismét erdőben folytattuk utunkat. Az Emlékpark közelében értünk ki megint az aszfaltozott útra. Innen egy darabig volt bicikliút, azon haladtunk szállásunk felé. Elmentünk vacsorázni egy közeli étterembe, onnan visszatérve pedig társaséletet éltünk. Napi távunk 18 km volt.

11.09. péntek

Reggeli után indultunk. Az Emlékpark gazdasági bejáratánál bélyegeztünk - ahová a K+ jelzésen jutottunk -, majd a mindszenti kompig mentünk. A Tiszán való átkelés közben pecsételtünk a füzetünkbe a révész jóindulatú érdeklődése mellett. Átjutva a folyón, a gáton ebédeltünk valamennyit.  Nem sokat, mert beterveztük, hogy egy-két cukrászdát felkeresünk a vasútállomás felé haladva. A tervet kimagasló eredménnyel teljesítettük, degeszre ettük magunkat süteménnyel, sőt még a következő napra is bespájzoltunk. A vasútállomáson ismét pecsételtünk, aztán a tök egyenes és unalmas Mihási utat részben megkurtítottuk. A volt Edit büfénél - önkéntesen egy sokkal szebb és látványosabb (különösen szép volt a halastavi naplemente) utat választva, mint a hivatalos kék - jutottunk el Ördöngősre, ahol az éjszakát töltöttük. Rég volt ilyen kedves vendéglátásban részünk, mint itt a Sárai-vendégházban. Ezen a napon szintén 18 km-t gyalogoltunk

11.10. szombat

Reggeli után folytattuk a gyaloglást. Előbb egy hatalmas libatelep mellett haladtunk, később az út baloldalán erdő, jobb oldalán egy csatorna – persze víz nélkül – húzódott. Ezt követően Nagymágocsig csak dögunalmas szántóföldek látványában volt részünk. Igyekeznünk kellett, mert különböző fórumokon azt olvastam, hogy a tompaháti kisbolt - ahol bélyegeznünk kell -, 11 órakor bezár. Ez most nem volt igaz, mert a bélyegzőt kitették kívülre. Pecsételés után a falu központjában találtunk egy kis parkot padokkal, itt vettük ki pihenőidőnket. Ótompahát előtt álltunk meg legközelebb pihenni. A település házainak legalább fele üres volt. Nagymágocs előtti - fórumokon beharangozott – bozótharc szerencsére elmaradt. A Károlyi-kastély portáján bélyegeztünk, majd bementünk a kastélyparkba. Mindjárt a park elején leültünk a padokra enni, mert a sivár szántóföldek mellett nem volt ezt korábban kedvünk megtenni. A kastélyt – amely most szociális otthon, ezért nem látogatható -, szépen felújították. Nagyot sétáltunk a parkban, lementünk a tóhoz, körbejártuk a kastélyt. 17 km-t tettünk meg. Az önkormányzat turistaszállásán aludtunk, melynek kulcsát Olga kedvesen odahozta nekünk. Alvás előtt elmentünk vacsorázni, majd visszatérve beszélgettünk még egy jót.

11.11. vasárnap

Arra indultunk, amerre előző napon vacsoráztunk, ezért az út elejét gyaloglás szempontjából kihagytuk. Árpádhalomig egy rövid, egy kilométeres szakaszt leszámítva, végig szántóföldek között vezetett a jelzés. Árpádhalmon betértünk a Károlyi-Berchtold kastély parkjába, ahol egy hatalmas, fából készült turulmadár is látható. A kastélyt most újítják fel uniós pénzből. A kisboltban bélyegeztünk és vásárolgattunk ezt-azt. A Gádoros felé vezető aszfaltozott útig végig szántóföldek között vezetett a jelzés, fasor is alig akadt rajta. Egyetlen látnivaló a helyenként felbukkanó nyúl, őz, vagy fácán volt. Ez utóbbiakat etették is az út mellett, aztán a kicsalogatott madarakat lődözték is, halottuk a puskadörrenéseket. Látnivaló hiányában gyorsabban haladtunk a tervezettnél, így előbb értünk Gádorosra. Bélyegeztünk a sörözőben, aztán búcsút vettünk egymástól. A kocsi utasai pedig - egy kecskeméti városnézést beiktatva - hazautaztak.  A vonatosok előbb busszal Orosházára utaztak (ott várakozás helyett egy sétát tettek a városban), majd onnan egy korábbi vonattal haza, 10 km-t gyalogoltunk mindössze.