Ez a túra júliusi programunkban szerepelt, de akkor visszamondások és a nagy meleg (38 fokot jeleztek) miatt elhalasztottuk. Sokkal jobban most se jártunk, hiszen most is 33 fok volt. Emelkedők nem nehezítették tovább a helyzetünket. 18 km-t gyalogoltunk.

A 20 személyes busz reggel hat órakor kezdte összeszedni a túratársakat. Gödöllő – Isaszeg – Gyömrő útvonalon értünk Csévharasztra. Tavaly ugyanis itt fejeztük be a Péteriből induló szakaszt. Elég nagy ütemben kezdtünk gyalogolni, hogy a déli hőség előtt minél nagyobb távot letudjunk. Halesznél értünk rá a piros sávra. Az út leglátványosabb szakasza itt következett, mégpedig a Csévharaszti ősborókás természetvédelmi terület. 2013-ban már jártunk erre, csak akkor a Pusztatemplom felé kanyarodtunk. Most szigorúan a Pest Megyei Piros jelzésen haladtunk, bár a most bejárt szakaszon sokáig a pirossal együtt fut egy zöld jelzés is. Az Édes-házi pihenőben megreggeliztünk. Ez a pihenő is új, mint ahogy az út nagy részén a jelzések is. Több helyen szép eligazító-táblák vannak. Viszont – már az M5-öshöz közeledve – egy Y-kereszteződésben egyáltalán nincs jelzés, innen pedig 750 méterre ott festették fel a P és Z jelzést, amelyet egyetlen térkép se ott jelöl.  Az M5-ös felüljáróján átkeltünk. Innentől sajnos már alig volt árnyék. Ahol széles utakon erdősáv szélén haladtunk is, a merőlegesen beeső napsugarak zavartalanul elértek bennünket, tikkasztottak. Az ócsai pincék továbbra is kuriózumnak számít. Pár éve itt is jártunk, hasonlóan a református bazilikához és a Tájházhoz. Így most ezeket nem néztük meg egy szomjoltó sör után buszra szálltunk és hazautaztunk.