Immár hagyományos tavaszi négynapos túránk célja ebben az évben a Mecsek volt. A szerencse ezúttal sem hagyott el, végig nagyszerű időt élvezhetett az a 19 fő, aki részt vett a túrán.

04.29. csütörtök
    Korán indultunk, mert már az első napon is egy jó kis túrát terveztünk be. 6 órakor találkoztunk Isaszegen, miután a környék szinte összes településéről gyűjtőjáratok indultak ide. Pécelnél rátértünk az M0-ra, azon a 6-os útig mentünk. Nagytétényi vasútállomáson csatlakoztak hozzánk a pestiek, itt vált igazzá a telekocsi utazási forma. Kipróbáltuk az új M6-ost, azon Szekszárdig mentünk. Azért nem tovább, mert első túránk Hosszúhetényből indult, azt pedig már jól elkerüli az autópálya. Fél 10-kor leparkoltunk a falu közepén és hamarosan indultunk a Z négyszög jelzésen Püspökszentlászló felé. Kényelmes sétaúton csak bemelegítésképp emelkedett valamennyit az út. Püspökszentlászlón megnéztük a templomot és az arborétumot, ittunk a forrás finom vizéből, ettünk. A S jelzésen először alig, majd erősebben emelkedve felértünk a Mecsek legmagasabb csúcsára, a Zengőre (682 m). Felmentünk a geodéziai toronyba, ahonnan minden irányba messzire el lehetett látni, közelben pedig a Zengővár romjának egy markáns darabja látszott. A lefelé menet már nem jelentett nagy kihívást. Kocsikba ültünk, Pécs szélén bevásároltunk, aztán Cserkútra, szálláshelyünkre hajtottunk. Megvacsoráztunk (hadtápfőnökünk megint nem hazudtolta meg önmagát: hatalmas fazék töltött káposztát hozott otthonról), majd esti sétára a faluba indultunk. Visszaérve még kicsit beszélgettünk, de korai kelés miatt mindenki álmos volt, így hamarosan le is feküdtünk.

04.30. péntek
    Reggeli után nekivágtunk aznapi túránknak. Útvonalunk nagy része egybeesett a Jakabhegyi tanösvény nyomvonalával, mely a Mecsek legrégebbi tanösvénye. A P négyszög jelzésen először Kővágószőlősre gyalogoltunk. Elhaladtunk a XIII. században épült templom, az Uránbánya-múzeum és pár szép ház mellett, így értünk be az erdőbe. Jelzést váltottunk, felértünk az első kilátóhelyre a Jubileumi kereszthez. Innentől kezdve a Babás szerkövek különleges sziklaalakzatai, és a csodálatos panoráma bűvölt el mindenkit. A szerkövek keleti végén még egy látványos szikla van, innen a K+ és a K háromszög jelzésen kis sziklamászással felkapaszkodtunk a Sasfészekre, ahonnan már könnyűszerrel elértük a Pálos-kolostor mellett lévő kilátót. A kilátó tetejét tűzoltólétrán lehet elérni, háromszög alakú nyílásaiból is igen messzire el lehet látni. Az 1225-ben épült kolostort többszöri átépítés után 1819-ben végleg visszabontották, a ma látható romok ezt az állapotot mutatják. Kerestük a Cigány-kutat mindenfelé, meg is találtuk, de vize nem volt. A sziklás szakaszt lefelé is meg kellett tennünk, aztán egy kitérőt tettünk a Remete-barlanghoz, és a Jakab-hegy talán leglátványosabb kilátójához, a Zsongor-kőhöz. A K háromszög jelzésen értünk vissza Cserkútra. Közben a két lány -  akik rövidebb kirándulást tettek - , majdnem elkészült az ebéddel. 3 órakor a cserkúti árpádkori templomot, és a helytörténeti gyűjteményt látogattuk meg, élvezve a gondnok felkészült magyarázatát. A templom belső festése, elrendezése nagyon hasonlít a velemérihez. Ezt követően kocsiba ültünk, és felmentünk Pécs nagyszerű kilátóhelyére, a Misina-tetőre.  A 176 m-es toronyban 75 m magasra lehet felliftezni. Fentről beláthatunk Pécs házai közé, szinte az egész Mecsek látszik innen, sőt még a Villányi hegység is. Következő programunk Orfű felkeresése volt - már csak egy fagyizás reményében is. Azt ugyan nem találtunk, viszont megnéztük a Kemencés-udvart, a Malom-múzeumot, elsétáltunk a Mecsek legnagyobb karsztforrásához, a Vízfő-forráshoz, végigjártuk a tanösvény néhány állomását. Többen nem tudtak ellenállni a medvehagyma-mezőnek, és szedtek belőle otthoni ültetésre. Este hazaérve még finom levest főztek a lányok, kis borozgatás, nótázás zárta a mozgalmas napot.

05.01. szombat
    Reggeli után kocsiba ültünk, és a Meleg-mány Természetvédelmi Terület közelébe autóztunk. A Tripammer-fánál letettük az autókat és a Z jelzésen kezdtük megközelíteni – szerintem legalábbis - a Mecsek leglátványosabb részeit. Állandóan lefelé menve szép patakvölgybe értünk, majd következett az első szép vízesés, neve Petnyák-vízesés. Többször keresztezve a patakot, elértük a Nagy-mély-völgyet. Itt déli irányban, folyásiránnyal szemben a P jelzésen folytattuk utunkat. Nagyon szép mésztufa lépcsők mellett haladtunk. Elhagyva a völgyet, a K kör jelzést követtük, előtte páran még felkeresték a Kánya-forrást is. Mikor a Meleg-mányi-völgybe értünk, azon észak felé haladva előbb az Anyák-kútja nevű kiépített forrást érintettük (és persze jó leittuk magunkat), majd felkerestük a legnagyobb mésztufa lépcsőt, jobban mondva lépcsősort. Mellette pihenőhelyet építettek ki, itt található a Melegmányi-forrás is. A Baglyason keresztül értünk vissza a kocsikhoz, megebédeltünk és indultunk Abaligetre. Megnéztük a cseppkőbarlangot és a Denevér-múzeumot. Ezután már tényleg fagyizás következett. Orfű felé haladva megálltunk fényképezés céljából a Kalap-hegyen, majd a továbbhaladva a Sárkány-kútnál. Ez egy völgytalp felett 20 m-re lévő időszakos forrás, mely most nem működött, de lentről számítva az utolsó pár méteren már folyt a hasadékban víz. Még felmentünk a Balázs-tetőre, ahol a kilátóból – többek között - csodás kilátás nyílik a Pécsi-, és a Herman Ottó-tóra. Visszatérve vendégházunkba, bográcsban finom vacsorát főztek szorgos asszonykezek. Vacsora után tábortűz mellett jól szórakoztunk, sokat nevettünk, énekelgettünk.

05.02. vasárnap
    Reggeli után összepakoltunk, közben kicsit csöpörgött az eső, de mikorra elindultunk, már el is állt. Pécs belvárosában parkoltunk le autóinkkal és kedvcsinálónak egy kétórás sétát tettünk. Láthattuk a Barbakánt, a Püspöki-palotát, a székesegyházat, a Dóm teret, végigsétáltunk a múzeumok utcáján Káptalan utcán), majd a Széchényi térre értünk. A Dzsámi csak déltől lett volna látogatható, így ezt nem tudtuk megvárni. Elsétáltunk a Megyeházához, a Városházához, a Zsolnay-kúthoz, a Nemzeti színházhoz. Visszaérve a kocsikhoz Óbányára mentünk. Itt egy rövidebb és egy hosszabb túra között lehetett választani. A hosszabb útvonalon előbb felkapaszkodtunk a Harács-mezőre, majd kényelmes kocsiúton majdnem a Cigány-hegy alá értünk. Itt egy rövid kapaszkodóval felértünk a hegyre. Rajta kilátó van, pompás körpanorámával. Leereszkedtünk Kisújbányára, ahol – hasonlóan Óbányához – szép „sváb” házakat láthattunk. Utunk végéig az Óbánya-patak mellett haladtunk, közben van a környék legnagyobb látványossága a Ferde-vízesés és a Csepegő-szikla. A rövidebb túrát választók idáig jöttek el. A szép patakmederben értünk vissza a faluba. Sajnos most a Pisztrángos-tavakban nem volt víz. Jó tempóban este 7 órára értünk haza.

Többek kinyilvánított véleménye szerint ez egy jól sikerült túra volt. Legközelebb 15-én a Burda-hegységbe (Szlovákia) megyünk autóbusszal.