Kulturális programok keretében szombaton a volt Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt. II. világháborús bunkereit kerestük fel vezetéssel. A programot Éva szervezte, köszönjük neki.

Túl óvatosak voltunk, ezért mindenki jóval korábban érkezett a találkahelyre, ami a Csepel Művek főbejárata volt. Így még az is belefért az időnkbe, hogy a nagy melegben megigyunk egy pohár sört, vagy üdítőt. A létszám egyeztetése során vált számomra tudottá, hogy sajnálatos módon tagjaink közül nagyon sokan lemondták részvételüket. Ez annál inkább is kellemetlen, hogy fix csoportos létszámunk volt, fix díjjal. Szerencsére páran hoztak vendéget, evvel elviselhetőbb lett a belépő ára, az ITK-tagoknak meg hozzájárultunk a belépőkhöz.

Két órakor kezdődött a vezetés. Előbb árnyékba húzódva a gyár történetéről hallgattunk meg ismertetőt. 40 ezer ember dolgozott a II. világháború alatt itt. Hadiüzemként működött, ezért a világháború során várhatóak voltak a bombázások. Itt kaptunk ismertetőt a különböző hatékonyságú óvóhelyekről. A széles Színesfém utcáról egy kis kitérővel a volt tűzoltóság épületéhez mentünk, ami alatt az egyetlen olyan nagyobb bunker volt, ami teljes egészében a föld alatt terült el. Továbbgyalogolva a Kórház bunkert néztük meg, méghozzá elemlámpák fényénél. Műtők, kórtermek sorakoztak itt, a gépészeti berendezésből is viszonylag sokat elfelejtettek ellopni, vagy olyan hatalmas volt, mint például a több tonnás áramfejlesztő.

Újabb gyaloglás után a 2-es bunkerhez értünk. Ebben találhatóak a legépebben megmaradt gépészeti berendezések, elsősegély szobák, légoltalmi szakszolgálatos vezetési kabinok. Egy szünettel megszakított képekkel, videókkal illusztrált bemutatót hallgathattunk meg, mely elsősorban a gyár 1944. július 27-i bombázását járja körül. Ekkor 450 bombázó szórta ki bombáit a gyártelepre. Akik a 2-es bunkerben, vagy ahhoz hasonlóban (17 darab ilyen készült, egyenként 350-400 embernek nyújtottak menedéket) tudtak bemenekülni, azok élve vészelték át a szőnyegbombázást.

Legvégén még a 9-es bunkerba mentünk el. Itt szinte már semmi nem maradt az eredeti berendezésből, ennek monumentálissága ragadja meg az embert. Öt emelet magas, 1000 négyzetméter hasznos alapterületű, több ezer embert tudott egyszerre befogadni.

A túra összhossza 3,5 km.