Beszámoló egy póttúráról
2014. április 13-án megvalósult a Cserhátsurány-Nógrádsipek-Hollókő OKT szakasz pótlása. Átnéztünk minden lehetséges változatot, míg végül megszületett a megoldás. Persze nem volt olyan egyszerű, de mint már jó néhányszor, most is segítségemre volt a Pöstikék kis csapata. Laci kitalálta, hogy kitesz minket Cserhátsurányban, ő átviszi a kocsit Hollókőre, azután jön velünk szemben. Tervek szerint Nódrágsipeken kellett találkoznunk, innen azután már négyesben irány fel Hollókőre. Mi lányok - Ági, Juti és én - a cserhátsurányi presszóban bélyegeztünk. Igaz nekünk Ágival már ez rendben volt, de örömmel mentünk vissza a jó hangulatú presszóba, ahol előző évben a plafonról újságot olvasva pihentünk. Most örömmel emlékeztünk az akkori eseményekre, és meséltük Jutinak, hogyan mulattunk buszra várakozás közben. Most azonban nem volt időnk, okunk a pihenésre, hiszen innen indultunk még elég frissen. Az út végig jól jelzett, de Laci azért alaposan felkészített, GPS-t formált a telefonomból, mindent megmagyarázott. Hát én jól kibántam a lányokkal, mert csak mentünk-mentünk, egészen 10 óráig, az első pihenőig. Szegények már alig láttak az éhségtől, mire végre tartottunk egy kis szünetet. A kedvünk jó volt, az idő csodálatos (szerintünk Béla, tudván, hogy megyünk, kis különítményünknek is megrendelte a jó időt), nem csoda, hogy jól haladtunk és Nógrádsipeken, a templom mellett már jött velünk szemben a „magányos férfink”. A bélyegzőhely okozott kisebb fennakadást, mert mindkét hely, amit kinéztünk interneten, zárva volt, illetve már megszűnt. Végül jócskán kellet bandukolnunk, mire a Korona presszóban megtaláltuk. Nagyon tiszta kellemes hely, csak vagy kb.1km kitérővel, vagy levágva a jelzett utat lehet folytatni tovább a túrát. Nem árulom el mi melyik megoldást választottuk. Hollókő most feltúrva, motorosoktól hangosan, alig egy-egy lézengő vendéggel várt minket. De ez sem rontott a kedvünkön, hiszen mókamesterünk fütyülő madárkájával végig szórakoztatott minket. A kocsmában, vagy presszóban nagy meglepetés ért minket. Teljesen új cirádás bélyegzőt kaptunk, ezért Ágival mi is újra bélyegeztünk, ez a lapunk már 4 hollókői bélyegzővel van tele.
Azután amíg Laci hozta a pihenőhöz a kocsit, szoros barátságot kötöttünk egy szép, de éhes kutyussal, aki Ági kolbászszagú kenyerét úgy falta fel, mint aki még ilyen finomat sosem evett. Bársony annyira szép volt, hogy még Laci is adott neki 1 szem pogácsát, pedig ő aztán sose pazarol kaját!
Hogy mi volt a mézesmadzag, amivel rábeszéltük a lányokat erre a vasárnapi túrára? Hát a Bableves csárda! A nap koronája az volt ugyanis, hogy nagyon fincsi bablevesek vártak ránk, akarom mondani mi vártunk rá, amíg kihozták.
Jutinak és főleg Áginak nagyon köszönöm, hogy velünk töltötték ezt a szép napot, egyedül nem mertem volna nekivágni, még akkor sem, hogy tudtam, hogy Laci jön szemben.
Örömmel tudatom hát Béla Veled, hogy már egyetlen elmaradt bélyegzőm sem hiányzik, utolértem azt a kis csapatot, akinek első körben meglesz a kitűzője. Hálásan köszönöm Neked, a Pöstikéknek, Lacinak, hogy ez az álmom is valóra fog válni!
Szeretettel Babi