Végül csak sikerült, pedig volt sok buktató.
A múltkori csak egy kísérlet volt, ez volt a premier. Béla meghirdette, gyűltek a jelentkezők, - aztán Béláéknak elcsúszott (nem a jégen) a családlátogatás, - majd Jani lett pozitív, ezért újratervezés, új helyszín, - aztán sok lemondás betegség, sérülés okán, - de mi azért jusztis elindultunk.
Természetesen a jó időt Béla még a távolból is biztosította, így ragyogó napsütésben indultunk el Isaszegről a Hold utcai buszmegállótól. Lesétáltunk a Rákos-patak völgyébe a halastavakhoz, azok mentén poroszkáltunk eleinte a piros jelzésen, majd jelzetlen utakon. A híresen homokos talaj jóvoltából sár nem volt, még ahol megült is a víz kissé, ott is könnyedén átjutottunk. Egy lovarda előtti kanyarban belekezdtünk az ünneplésbe, ami megette a tartalék időnk javát, s aztán már megállás nélkül battyogtunk az Ady Endre sétányig, ahol már terített asztal reménye várt minket. Gyorsan kipakoltunk az autóból mindent, aztán már folyt is a mulatság. Mellettünk haladt el a futóverseny mezőnye, s a sportolókkal hangosan (trom-trom, bita-bita, pukk-pukk, csin-csin) köszöntöttük egymást, - még a polgármester is üdvözölt minket egy pohár kölyök-pezsgővel.
Derekasan helytálltunk, legyőztük a zsíroskenyerek seregét a hagymahegyekkel együtt, tüzérségünk kellő számú pukkanccsal biztosította a diadalt. Seregünkben 15 gyalogos (8 kilóméter harci alakzatban megtett séta után) és 4 tartalékos harcolt, akik felmentőként csatlakoztak hozzánk az asztaloknál.
Jó volt a búszúztató, jó lesz az új év is!
Ismétlés egy év múlva.