Augusztus utolsó hétvégéjére két program is jutott, szombatra egy kulturális, vasárnapra pedig egy jó kis túra. Az előbbin 22-en, az utóbbin heten voltunk. Az ITK  kulturális programját ezúttal is Dalmi Évi szervezte. Az Őrs vezér-téri Metró bejáratánál találkoztunk és onnan közösen folytattuk az utat Budáig, meredek úton fel, egészen a Rózsadombig. A Gül Baba türbéje és Látogató központ volt a kirándulás célja, amit utoljára 2018-ban újítottak fel. Ki más tudta volna hitelesebben bemutatni a török szokásokat, emlékeket, mint a török származású, de magyar születésű idegenvezetőnk. Nagyon élvezhető előadást hallhattunk tőle. Gül Baba  a 16. században élt, mint szerzetes, költő, nagy tiszteletnek örvendett, a "rózsák atyjaként" emlegették. A türbe (sírkápolna) nyolcszögletű kupolás épület, egyik legjelentősebb oszmán kori emlék Magyarországon. Ma a Török-Magyar barátság szimbóluma, a muszlimok zarándokhelye. Körülötte a rózsakertben illatos rózsákat szaglászhattunk, és szép panoráma nyílt  a városra, a Dunára, a környék nevezetességeire. A látogatás befejeztével a többség közös délutáni programra indult. Hév-pótló busszal a Szentlélek térre utaztunk. Itt a Vasarely Múzeum mellett elhaladva a Laktanya utcába értünk, ahol megnéztük Varga Imre Várakozók nevű szoborcsoportját. Ebédelni készültünk, de az első étteremben nem jutottunk közös nevezőre a fizetés módjáról, ezért továbbálltunk. Utána tovább szakadozott a csoport, voltak, akik egy bisztróban ettek, nyolcan pedig egy koreai étteremben kötöttek ki.

A másik hétvégei program egy pót-túra volt a Mátrában. A megszokottnál kicsit nehezebb volt az út, ezért (is) csak kevesen voltunk. Vonattal Pásztóra utaztunk. Ott először Pásztó legrégebbi terét jártuk be, ahol a Szent Lőrinc templom az Oskolamester háza, feltárt üveghuták, Csohány Galéria, XII. századból való kolostor alapjai és a Pásztó Múzeum is látható. A várost elhagyva a Muzslai-üdülők felé vettük az irányt. Felérve az üdülőkhöz egy szép kis tavat (Muzsla-tó) is láttunk. Innen még egy darabig nagyjából szintben mentünk, aztán leereszkedtünk a Kerek-domb oldalában, azért, hogy a Nyesett-bérc oldalában még magasabbra jussunk. Helyenként szép kilátás nyílt a Cserhát vonulatára. Közeledve Szurdokpüspökihez pár kisebb üdülőterületen, majd a korábbi túráinkról jól ismert pincesoron át jutottunk el a vasútállomásig, ahonnan hazavonatoztunk. Túratávunk 15,8 km hosszú volt 438/462 m szintkülönbséggel.

A szombati program leírását U. Zsuzsa készítette, a vasárnapit, valamint a fotókat én készítettem.