Tizenegyen négynapos kéktúrára indultunk múlt hét csütörtökön. Cél az OKT bükki szakaszának leküzdése volt. Napsütéses szép időben 65 km-t gyalogolva sikeresen teljesítettük a feladatot.

Május 17. csütörtök

Vonattal Egerig utaztunk, majd átgyaloglunk a buszállomásra. A busz 10 órára ért Szarvaskőre. Lebélyegeztük kéktúra füzetünket és máris indultunk. Rövid szakaszon a faluban haladtunk, majd húzós emelkedő kezdődött. Kis kitérőt tettünk a szarvaskői vár romjához, és a közelében lévő kilátóponthoz. Megérte! Folyamatosan emelkedő úton egy újabb nagyon szép kilátóhelyhez értünk, ahonnan Szarvaskőn kívül beláttunk a mélyen kanyargó vasútvonalra, valamint az azt kerülgető 25-ös út szerpentinjeibe is. Utunk tovább emelkedett a Tardos-hegy 504 m magas tetejéig. Innen már lazább terep következett. A Köves-bércen haladva – ahonnan helyenként leláttunk a Gilitka-patakra – elértük a Köles-tetőt, majd hamarosan a 2006-ban felújított Szent Anna-kápolnánál voltunk. Nem sokkal ezután pihenőt tartottunk és megebédeltünk. Eleinte még hullámvasutazott az út, majd tartós lejtésbe kezdett. Kis kitérővel megkerestük a Telekessy-üdülőt, amely bélyegzőhely. Elértük a Bél-kő felé vezető aszfaltutat, melyen a kelleténél is tovább haladtunk, mivel nem vettük észre az arról letérő kék jelet. A Bélháromkúti-apátsághoz érve felelevenítettük tavalyi emlékeinket, mikoris buszkirándulásunk során itt jártunk. A temető mellett értünk be Bélapátfalvára, ahol megvásároltuk a vacsorára-, és a másnapra való élelmet, italokat. Találkoztunk kedves szállásadónőnkkel, aki még abban is segédkezett, hogy a Lak-völgyi üdülőterületen lévő szállásunkra kocsival kivigye a frissen megvásárolt dolgokat. Nem szokásom leírni szállásunk nevét, de ezegyszer kivételt teszek, annyira meg voltunk elégedve úgy a szobákkal, konyhákkal, parkosított udvarral, mint házigazdánk szívélyességével: tehát a hely neve Ferencz Vendégház. Ajánljuk mindenkinek! Nekiláttunk a vacsora (leves, pörkölt tésztával) elkészítéséhez, melynek elfogyasztása után egy sétát tettünk a tó környékére. Ezen a napon 14 km-t gyalogoltunk, 544/429 m szintkülönbséggel.



Május 18. (péntek)

Reggeli után megkezdtük 2. napi túránkat. Az első kilométeren alig emelkedett az út, de aztán belehúzott. Katonasírokig 270 m-t, a Sándor-hegyig további 240 m-t. Őr-kő-háznál megpihentünk kicsit. Pes-kő-kapunál gyönyörű kilátásban volt részünk a Bükk erdőrengetegére Felsőtárkány irányában. A Cserepes-kői barlang bejáratánál van a bélyegzőhely, amiért kis kitérőt kell tenni. A barlangban egy nagyobb priccs van, ahol szükség esetén meghúzhatja magát a túrázó. Ezután egy karrmezőn (Ördögszántás) botladoztunk át, majd ismét egy szép kilátóhely következett, épp szemben a Vörös-kő-völggyel. Az Őserdőig – melyet 40 éve fokozottan védett erdőterületnek nyilvánítottak, és ezért tilos belépni – 810 m-re kapaszkodtunk fel. Megkerültük a bekerített Őserdőt, és tovább emelkedő úton felértünk Tar-kőre (949 m). Kis kitérővel a Bükk egyik legcsodálatosabb kilátóhelyére értünk. 120 métert leadtunk a megszerzett magasságból a Három-kő és a Nagy-Kő-hát oldalában haladva, és leértünk a víznyelőkkel teletűzdelt Kis-sár-völgybe. A következő emelkedő végén már esti szálláshelyünk, a 880 m magasan fekvő Bánkút várt ránk. Háromnegyed öt előtt érkeztünk oda, 20 km-t megtéve. A szintkülönbség sem lebecsülendő: 1084m-t mentünk felfelé és 580 m-t lefelé. Bejelentkeztünk, elfoglaltuk szobáinkat. Fél hétkor vacsoráztunk, utána még kis sétát tettünk, majd a társalgóban beszélgettünk, megittunk egy kis borocskát.



Május 19. (szombat)

Fél nyolckor reggeliztünk, majd fél kilenckor indultunk. A Síház bélyegzőhely alig 300 m-re volt. A keresztező aszfaltút után erősen lejteni kezdett az út. Tartott ez mindaddig, míg a Torma-völgyet el nem értük. A Baróc-patakon kétszer is át kellett kelni, az első után láttuk a látványos Mártus-követ. Enyhén lejtős úton kényelmesen Mályinkára értünk. Az első látnivaló egy pazar környezetben lévő pisztrángos tó volt,  a másik pedig a református templom és különálló harangtornya. A Sanyi kocsmában bélyegeztünk, a mellette lévő boltban ebédrevalót vettünk. Jó meleg lett, ami különösen a Mályinkából Dédestapolcsányra vezető úton, és végtelen hosszúnak tűnő, árnyékmentes falu utcáin vált feltűnővé. Végre azért elértük a Lázbérci-víztárolót, mely mellett megebédeltünk. A tóparti aszfaltúton haladva az Upponyi-szorosba értünk. A szemközti Eszkála-hegyen lévő keresztet 1802-ben emelte Herkó Páter. Szépívű fahídon átkelve értük el szállásunkat. Előbb elmentünk bélyegezni a közeli büfébe, majd következett a vacsorafőzés. A menü leves és sült csirkecomb volt rizzsel. Vacsora után nagy tábortüzet gyújtottunk, amellett beszélgettünk, borozgattunk. A túratáv 17 km volt 233/878 m szintkülönbséggel.



Május 20. (vasárnap)

Összepakoltunk, megreggeliztünk, és fél 9-kor indultunk. A Széchényi telepen haladva értünk ki a házak közül, és jutottunk a pincesorhoz. A Ravasz-lyuk nevezetű kaszálón igyekeztünk az árnyat adó erdő felé. Az út emelkedni kezdett, így értünk fel a Szilasra. Itt pihenőt tartottunk, majd elhagytuk a kék jelzést, és a K kereszten mentünk tovább. Ennek célja az volt, hogy megláthassuk a Damasa-szakadékot. Körülbelül 2,5 km megtétele után oda is értünk. Meredek ösvény vezetett le a szakadék mélyére, ahol igen kellemes hűvös idő uralkodott. A kb. 20 m mély szakadéknak egy barlangszerű oldalága is van. Bejártuk keresztül-kasul a területet, amely egy háborítatlan őstermészet képét mutatta bedőlt és korhadó fákkal, hatalmas sziklákkal. Visszakapaszkodtunk a platóra. Innen a térképek szerint piros háromszög jelzésnek kellene lenni, de valójában egy kék színű, futót szimbolizáló jelzést találtunk. Ezt a jelzést is elhagytuk hamarosan, és követtük a GPS-szerinti kocsiutat. Szép erdőben ereszkedtünk le Sajóvelezd irányába először összefüggő erdőben, később bokros területen. A falu szélén lévő pincék között megebédeltünk, aztán erős napsütésben hozzáláttunk a túra utolsó kilométereinek megtételéhez. Sajóvelezd után a Sajó melletti kocsiútra való letérés csak másodszorra sikerült, mert az első utat lekerítették. A Felső-réten keresztül lejutottunk a folyóhoz, amellett mentünk a közúti hídig. Azon átkelve hamarosan a vonatsíneknél jártunk. A vasútállomáson bélyegeztünk, a vonatindulásig még egy pohár sörre is volt időnk. Fél háromkor indult a vonat, hat órára értünk haza. A túratáv 14 km volt, 228/296 m szintkülönbséggel.